Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Elköltözködtünk nagy nehezen, be is rendezkedtünk, de ma reggel szóltak, hogy nem maradhatnak a holmijaink a raktárban. A lakás nagyon picike, eddig is alig fértünk el, de most, hogy föl kell hordani a cuccainkat még lépni se tudunk majd. Nagyon elkeserítő a helyzet, nem tudom, mitévő legyek. Fontos dolgokat kell kidobnunk csak azért, mert nincsen helyünk.
A gyerekeknek sem túl jól telik a nyár, folyton ügyeket kell intézni, kevés időm van, bárhová menni velük.
A héten mennek a lányok vidékre a nagyszülőkhöz, addig én legalább pakolhatok, rendezkedhetek ismét, vagy tovább. Jelenleg még szabadságon vagyok, elmegy az egész nyár a kínlódás és szenvedés szellemében.
A férjem továbbra sem kap munkát, pedig folyamatosan a munkaügyibe jár. Semmi értelme nincs.
Nem is tudom, mi lenne velünk e támogatás nélkül, amit nem győzök elégszer köszönni az Alapítványnak.
A hétvégén voltunk a Margit szigeten, ez egy kicsit feledtette velünk a gondokat. A lányok simogatták az őzikéket, a lovakat. Lovagolni sajnos nem tudtak, mert az nekünk sokba kerül, de így is nagy élmény volt. Most elköszönök, próbálok valami megoldást találni erre az áldatlan állapotra...
Szép nyarat kívánva, tisztelettel:
Füredi Tiborné
