Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Lassan véget ér a szünidő a gyerekeknek, letelt a szabadságom is.
Pihenni nem igazán sikerült, annyi a tennivaló... De nem is ez a lényeg, legalábbis nekünk soha nem adatott olyan igazi, önfeledt nyári kikapcsolódás. Azt azért nagyon sajnálom és szégyellem, hogy az állatkertbe még mindig nem tudtunk elmenni... tettem félre pénzt, de elment gyógyszerre, mint tavaly. Fogalmam sincs, hogy ezt már hogyan magyarázzam meg a gyerekeknek, hogy ha megveszem a belépőt, nem tudom befizetni a villanyt, és kikapcsolják.
A kisebbik lányom most is beteg még. Vissza kellett vinni -vasárnap lévén az ügyeletre- annyira csúnyán köhög. Kapott újabb gyógyszert, csak lenne már jobban! Nem akar sem enni, sem inni nagyon, eléggé le van gyengülve. Készülődök közben a szeptemberre, válogatom , szortírozom a kinőtt és főleg elnyűtt ruhákat. Itt sajnos egyáltalán nincsen hely pakolni, úgyhogy csak a legszükségesebb dolgokat tudom tárolni. Az a legnagyobb gondom, hogy nekem alig van mit fölvenni. Gyerekruhát szoktunk kapni, felnőttet nem. A munkahelyemen valahogyan ki kellene nézni, mivel nincs külön munkaruha. Eléggé szégyellem, hogy ilyen nyomorult csóró vagyok. A gyerekeknek legyen az a lényeg, magamra nem tudok "adni" és kérni se kérek a saját részemre.
Szép napokat kívánva búcsúzom!
Tisztelettel és köszönettel:
Füredi Tiborné
