A mi naplónk
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Én a nagymamájuk vagyok: Timinek, Dórinak és Briginek.
Még mindig beteg vagyok, jelenleg is napi szinten járok be a **********-i kórházba, mert sajnos még most sem tudnak befektetni, mert költözik a kórház.
Így napi szinten be kell járnom, két óra hosszás infúziós kezelést kapok.
Teljesen felemészti a családomat az én állapotom.
És ez miatt, hogy én így vagyok sajnos megélhetőségünk még jobban veszélyeztetve van.
Busszal nem közlekedhetek infúziós kezelés után. Elég gyenge vagyok, nagyon rossz a közérzetem, szédülök, alig van valamilyen erőm, de sajnos ez van.
Nem tudom, hogy fogjuk sokáig bírni ezt a helyzetet anyagilag.
Amíg nem voltam beteg, előtte is nagyon nehéz volt a helyzetünk sokat nélkülöztünk.
Én Dóri vagyok.
Van egy 10 hónapos kisbabám Patriknak hívják, akit nagyon imádok, megtennék érte mindent, amit csak lehetne a világon. De sajnos nem tudok neki sok mindent nyújtani, mert elég nehéz anyagi helyzetünk ezt nem engedi.
Mióta megvan ez a pici azóta nagyon megváltozott az életem. Egyrészt nagyon örülök neki, hogy van, mert nem adnám oda a világ összes kincséjért sem. Ha azt kérnék, az én életem, vagy az övé azt mondanám, hogy az övé, mert mindennél fontosabb nekem.
Nem hittem volna, hogy ilyen anya leszek, és, hogy ilyen az anyai érzés.
Csak egy dolog szomorít el, hogy nem tudok mindent megadni neki, ami az Ő számára szükséges volna. Többször fáj a szívem, amikor megyek az úton, hogy a többi kicsi, hogy van öltöztetve, hogy meg tudnak adni neki mindent.
Akitől van a kisfiam, azóta felénk sem néz.
Buta voltam, hogy hittem neki! De sajnos ezt visszafordítani nem lehet. Neki maradt ugyan úgy a gondtalan, nyugodt élete, de nekem 100%-ban megfordult az enyém!
Nekem nem csak magammal, hanem a kisfiammal is törődnöm kell.
Én nem bánom, hogy megszületett, még ha ilyen áron is és áldozattal is jár!
Én megint a mama vagyok:
Nagyon szépen megkérném Önöket, hogy legyenek elnézőek a betegségi állapotom miatt, ami felemészt minden időmet, pillanatomat! Mert még magammal sem tudok foglalkozni, mert nagyon gyenge vagyok, fáradékony és feledékeny. Még az igazság az, hogy másrészt még annyi pénzem sem maradt, hogy egy levelet elküldjek.
Szíves elnézésüket kérem az állapotom miatt!
Mert az önök segítsége felér nekünk egy 5-ös találattal!
De meg szeretném kérni Önöket, ha lehetséges, hogy 2 hetente küldjem el a levelet, mert nincsen se időm, se energiám, se pénzem.
A lányoknak sincsen nagyon idejük, sajnos reggel 6 órakor indulnak el az iskolába és 16 órára érnek haza.
És azt sem tudják, hogy amikor hazaérnek az iskolából, hogy takarítsanak vagy főzzenek, vagy mossanak, tanuljanak az iskolába.
Mert én sajnos az utóbbi időben nem bírok, nincs erőm elvégezni a házimunkát.
És még egyszer elnézést kérek Önöktől, de nem volt pénzünk, hogy egy levelet feladjunk a postán, most is a szomszéd adott kölcsön, de nagyon nehezen, mert neki sincsen.
Tisztelettel:
Özv. Takács Mártonné
