03.29-től
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Kezdeném azzal, amit legutóbbi naplóban említettem a nagyobbik kislányomat elvittük orvoshoz, hogy gyakran szúr a szíve. Hála Istennek, semmi baja a szívének, azt mondta az orvos, hogy iskolai stressz, serdülőkorban ez előfordul. Úgyhogy megnyugodtam ezzel kapcsolatban, de volt más is. Kisebbik lányomat szemészetre kellet vinni az iskola kérésére, mivel azt mondták nem jó a szeme, nem lát rendesen órán. Elvittük és sajnos igaz, a jobb szeme a rosszabb 1,5-es a bal pedig 1-es. Rövidlátó, úgyhogy ki írták a szemüveget és a legolcsóbb is 21000.-ft, ami végképp nem hiányzott a mi helyzetünkben. Nem tudom még miből tudjuk kiváltani. Anyagi helyzetünk egyre rosszabb, mindenem ki fogják kapcsolni a közeljövőben és a lakásunk is el fog úszni. Egyszerűen nincs kilátásunk, nagyon szomorú vagyok napról napra. Férjemnek továbbra sem sikerül a külföldi munka sajnos, de nem adja fel. Nem is tudom mit írjak csak panaszkodni tudok csak a rossz helyzetünkről tudok írni azt meg nem akarom mindig ugyanaz, sőt minden héten rosszabb és rosszabb. Belefáradtam már ebbe az egészbe, mármint a rossz helyzetünkbe. Mit rontottunk el? Nem értem! Pedig férjemmel mindketten talpra esettek vagyunk, a gyerekeink az elsők mindenben. Ők a mindeneink, nekik akartunk egy biztos hátteret, de valahogy úgy tűnik, hogy elrontottunk valamit vagy ez a világ van el rontva…nem is tudom. Ennyit a hetünkről.
Üdv: Vincze Zoltánné
