Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

A mi naplónk

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én Timi vagyok, most én írom a naplónkat.

A mai hónap úgy nézett ki, hogy nagyon jól indul. Alig vártuk a húsvétot, hogy jöjjenek az osztálytársaink megöntözni minket. Hiszen a húsvét hétfő részben erről is szól.

Április elsején mama kapott egy kis támogatást a szeretetszolgálattól, amiben kis élelmiszert hoztak nekünk, nekünk ez is nagyon jól esett!

Mi az ünnepek alatt minden nap elmentünk imádkozni, kértük a jó Istent, hogy legyen egy kicsit jobb az anyagi helyzetünk, és hogy a mamánk még egy jó pár évig köztünk éljen, mert nagy szükségünk van még rá.

Szombaton hazajöttünk a feltámadásból este 19 órakor. A húgaimmal elkezdtünk sütni, főzni abból, ami még otthon volt.

Lefeküdtünk aludni este, amikor megszólalt a telefon. Mamát kereste rajta a bátyja, aki elmondta, hogy „Nagy baj van!” A mama mindjárt kérdezte, hogy „Mi a baj, mi történt?”. És sírva mondta el a nagybácsikánk, hogy meghalt a fia!

„Most jöttek a rendőrök szólni, hogy a fiam meghalt!” Mami kérdezte, hogy „Mi volt?”. Mondta a bácsi, hogy jött volna hazafelé az autópályán motorbiciklivel, amikor kisodródott és nekicsapódott a szalagkorlátnak.

Amikor ezt meghallottuk, nem is volt az eszünkbe az ünnep, csak sírtunk, hogy ez nem lehet igaz! Mamát azonnal körülvettük, mert rosszul lett, amikor ezt meghallotta.

Feltörtek a lassan négy éves emlékek bennünk, amikor az édesanyánkat is ilyen tragikus körülmények között veszítettük el.

A szomszéd elvitt minket autóval a bácsikánkhoz, hogy részvétünket nyilváníthassuk ki, mint ahogy Ők is itt voltak végig nálunk amikor az én anyukám is hasonló tragikusan halt meg.

Egy hét telt el, mire megengedték, hogy haza tudják szállítani. Most hétfőn volt a temetése.

Miután hazajöttünk a temetésről, akkor hívta fel a mamánkat a doktornő, hogy ezen a héten be kéne feküdni, mert a szíve tele van vízzel.

Mama nem nagyon akart befeküdni, mert nem akart minket magunkra hagyni, de mondtuk, hogy feküdjön be nyugodtan, mi megleszünk itthon.

Mama mondta, hogy már rajta van a pénz, amit maguktól kaptunk a 25.000 ft és, hogy összeírta nekünk a listát, hogy mit vásároljunk be, mert ha be van vásárolva, és ha tudja, hogy mi minden nap eszünk, akkor ő nyugodtan lesz bent a kórházban. Mi elmentünk és bevásároltunk. Amikor hazajöttünk és mutattuk neki, a mamánk sírva fakadt és ahogy Ő sírt, mi is úgy sírtunk.

Így már nyugodtan befeküdt a kórházba, minden nap bemegyünk hozzá napi két alkalommal, mert nincs messze az iskolánk a kórháztól.

Reggel korán felkelünk, hogy tudjunk neki bevinni kávét, termoszban, mert nem bírja meginni a kórházi kávét. Onnan megyünk iskolába.

Lassan befejezem a mi kis naplónkat, mert már késő van és kicsit még tanulnom is kell, mert holnap iskola.

Tisztelettel:

Tímea