Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Ez a hét közvetve és közvetlenül csak a ballagásról szólt. Természetesen nem állt meg az élet, a fiúk mentek iskolába, én péntek kivételével egész héten dolgoztam, csak valahogy mégis más volt, mert belengte a boldog, örömteli várakozás.
Sok tennivaló volt, amit egyfajta rózsaszín ködön keresztül intéztem, hisz nem mindennap ballag az ember elsőszülöttje a középiskolából.
Maga a ceremónia gyönyörű volt, de sajnos csak Miklós és én tudtunk jelen lenni a pénteki ünnepségen. A család nagyobb része dolgozott, az apjuknak nem sikerült alkalmi ruhát sem venni, sem kölcsönkérni, a nagyszülők a meghívás ellenére nem jöttek. Szabad folyást engedtem a könnyeimnek, közben próbáltam felvételeket is készíteni az eseményekről.
Este érkeztek a vendégek, Csabi keresztanyja a férjével és a két felnőtt fiával. Nagyon jól éreztük magunkat, régen voltunk így együtt. Nem volt szükség alkoholra, az volt a fontos, hogy a mindennapi gondokat félretéve felszabadultan ünnepeljünk és nevessünk!
Szombat reggel dolgoznom kellett, hisz pénteken nem tudtam menni, helyettes pedig nem volt. Itthon az előző napi „romok” eltakarítása után hullafáradtan adtam magamnak egy kis pihenőt.
A jövő héten Csabi első vizsgái lesznek, ami miatt eléggé izgulunk. A CNC vizsga 35 ezer forintba fog kerülni, amiből 20 ezer forint előleget a héten be kellett fizetni. Ez úgy sikerült, hogy már korábban tudtunk a dologról, és apránként pakolgattam félre. A fennmaradó 15 ezer forintot május 6-ig kell rendezni, nem kaptunk rá túl sok időt! Mivel a férjemék egész héten nem mentek a szőlőbe dolgozni, csak egy csekk árából tudom majd fedezni a vizsgadíjat. Aztán majd lesz valahogy!
Üdvözlettel:
A Dózsa család
