Történések...
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Az időjárás az borzasztóan megvisel növényt, állatot mindenkit, pedig annyi munka van már a kertben is. A gyenge kis palánták nem hiszem, hogy túlélik ezt a nagy esőzést és a hideget.
A kis nyuszik is csak összebújnak, alig esznek. Fáznak, pedig betakargattam őket. Terítek a ketrecre régi téli kabátot éjszakára és nappal is szinte mindig rajta van, fáznak.
Mához egy hétre lesznek kiscsirkéim remélem addig kijavul az idő, és nem fáznak meg.
Azt nem is említem, hogy mi fűtünk. De még mindig maradok csendben, mert akiknek a víz ott van a kertjükben, vagy éppen a házukat kellett elhagyni... Ezekbe a dolgokba bele sem tudok gondolni, aki teheti próbáljon meg segíteni nekik!
Megvolt a konfirmálás vasárnap (a Bátyám legkisebb fia konfirmált). Nagyon jó volt, teljesen más volt az egész, mint a mi gyülekezetünkben. Itt a gyerekek a gyülekezet előtt felelnek. Ebben a gyülekezetben a Tiszteletes Úr már előtte levizsgáztatta a gyerekeket, csak pár kérdést tesz fel nekik, szinte csak beszélget velük. Oldott, vidám beszélgetés volt. Bár a Tiszteletes mentalitása is ilyen. Mondjuk így nevezte őket, hogy "álló keresztyének", mert kereszteléskor, és temetésen "fekvő keresztyének" vannak. Ez a konfirmálás e két dolog közötti köztes állapot. Érdekes megközelítése a dolgoknak.
A család nagyon jól érezte együtt magát, 25-en voltunk, a szűk család. A sógornőm kitett magáért, nagyon finomakat főzött és kétszer is terített, mert ott ebédeltünk, és a konfirmálási szertartás után, ami délután volt, még meg is uzsonnáztunk.
