Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Aki a naplóinkat olvassa, talán sablonosnak tűnik, de annyira egyformák a nappalok, hogy nekünk sokszor úgy tűnik, egyetlen napba sűrűsödik az egész életünk. Kevés olyan esemény történik, amiről elmondhatjuk, kicsit változtatott a szokásos szürke hétköznapokon. Most ilyen volt a nagyfiam utolsó két vizsganapja, ami miatt izgulhattam! Gyönyörű szakmunkás bizonyítványt hozott, 81°%-ot teljesített a szakmai vizsgákon átlagban, ami 5-ös osztályzatnak felel meg. Nem győztem dicsérni, de sajnos az öröm nem tartott sokáig, mert utánajárt, milyen feltételek mellett iratkozhatna be érettségizni. Egy év levelezőn a "legolcsóbb" iskolában 70 ezer forintba kerül.
Egyszerűen nem tudom, mihez kezdjünk most, mert ha beiratkozik, és nem bírjuk majd fizetni, szégyenben marad. Munkahely egyenlőre kilátásban sincs, itt fog állni a gyerek egy fillér jövedelem nélkül! Tovább érdeklődünk, tapogatózunk - a munkaügyi központnál, önkormányzatnál - hogy pályakezdőként milyen lehetőségei vannak?
Az egész életemet arra tettem föl, hogy a fiaimnak olyan életet biztosítsak, amilyen nekem nem lehetett. Már az elején kudarcra volt ítélve ez a "projekt", hisz olyan problémák nehezítik a helyzetemet, amit előre nem lát az ember lánya.
Újabb pénzintézet rakott BAR listára a múlt héten, az adósságom - ami az én nevemen van - meghaladja az 5 millió forintot. Bár terveztem, nem mondhatok föl a munkahelyemen, mert akkor az otthonunk kerül közvetlen veszélybe. Így is, úgy is, de rajtunk már csak egy csoda segíthet!
Üdvözlettel
A Dózsa család
