Napló
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Már lassan két hete egyfolytában esik az eső, nincs kedve az embernek semmihez. Térdig ér a sár, a víz, az iszap. Csak gumicsizmában lehet közlekedni az udvaron. Szerencsére a kert megmaradt, nem öntött ki a patak, ami közel van hozzánk. Nagyon féltünk, mert már nagyon közelített a híd felé, de valahogy elvezették. Még így is egy pár ház, ami belvizes, elég rossz állapotban van. Pár napig nálunk is megállt az élet, mert a ******** és ********** közötti útszakaszt lezárták, így se ki, se be a faluba. A buszok nem jártak, a kenyeret traktor hozta *******-ról. A boltosok nem tudtak áruért menni, így a készlet fogyni kezdett, és az emberek is féltek, felvásárolták az élelmiszereket. Munka nincs, így pénz sincsen. Én sem tudok közel két hete semmi pénzt keresni, mert most még takarítani sem kell, hiszen egész ******* víz alatt van. Kapálni menni meg ki tudja meddig nem lehet. Így ülök itthon, varrogatok (de már alig látok), talán el tudom adni, és abból lesz egy kis pénz. Kemény munka ez a hímzés is, tönkre teszi a szemet, és az ujjat. És még meg sem fizetik. Én eladom, ahogy veszik, hogy egy kis pénz legyen belőle. Hiszen így is nehéz nekünk minden forint jó. A sok adósságot felszedtem a boltban, hogy Bence ne éhezzen, és a mosópor, WC papír, stb. ez is nélkülözhetetlen. Most kölcsön kértem 6000 Ft-ot, hogy Bencének befizessem a ballagási pénzt, és a havi
