Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A fiamnak sikerült 7-én bejelentkezni a munkaügyi központba, mint pályakezdő álláskereső. Jól gondoltuk, 1996 óta mindenféle támogatást megvontak a pályakezdőktől, így az együttműködés során, ha véletlenül munkát talál a gyerek, a munkáltatót tudják majd támogatni. Egyébként csak egy év után kérhetünk az Önkormányzattól méltányosságból rendelkezésre állási támogatást, amit most az apja is kap.
14-én vissza kell mennünk, és megpróbálunk valami tanfolyam után nézni. Ígéretet kaptam attól a vállalkozótól, akivel egyszer már beszéltem munkaügyben, hogy biztosítja a gyereknek a gyakorlati helyet, amennyiben mondjuk szobafestővé képzi át magát. Per pillanat ez az egyetlen reményünk, mert eddig minden más próbálkozás eredménytelen volt.
Most a végső vizsgákra készül a gyerek, jövő hét szerdán lesz a CNC szó és írásbeli, utána pedig a gyakorlati vizsga. Miklósnak is az utolsó hete lesz vakáció előtt, és sikerült két tantárgyból is javítania.
Visszahívtam a bankot, aki a felszólításokat küldözgeti. Nagyon készséges volt az ügyintéző, akivel beszéltem, de ez nem változtat azon a tényen, hogy fizetésképtelen vagyok. Július 10-ig 20 ezer forint kezdő részletet kellene befizetni, ez lehetne a feltétele annak, hogy további kedvezményt kapjak. Mondanom sem kell, hogy szinte lehetetlennek tűnik ez a dolog, hisz most elsődleges gond a villanyhátralék rendezése. Most intézem a védett fogyasztói státusz meghosszabbítását, most járt le a gyermekvédelmi támogatás, ahhoz is be kell, hogy szerezzem a szükséges igazolásokat. Ilyenkor egész délelőtt ezek után rohangálok, és úgy megyek délutánra dolgozni. Este már alig bírok hazavánszorogni.
Nagyon félek a jövő hónaptól, mert akkor derül ki, hogy a kevesebb pénz mit fut majd ki.
Tisztelettel:
A Dózsa család
