2010.06.20.
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Most már tényleg nagyon elkeseredtünk! Nem elég az a sok baj, ami van körülöttünk, még egy tornádót is kaptunk a napokban. Soha életünkben nem láttunk ilyet, a jég mindent ellepett, vastagon, dió nagyságú, semmink nem maradt! Egy szál levél sincs a fákon, minden termésünket a föld színig elvert, a kertben a gyümölcsfákon még a kérget is leszedte a jég! A házunkon a redőnyt szanaszét szedte, a tetőnk egy részét is szétverte a jég. A mennyezetünk is beszakadt az előtérben. Egyszerűen ez szörnyű, ami történt itt mifelénk ablakok nincsenek, kiverte mindenfelé a városban. A gazdaságban is mindent elvert, a férjemnek is oda lehet a munkahelye, holnapra van az összehívás, gyűlés, hogy mi lesz a 400 emberel a cégnél, mert nincs munka semmi! Mint a sivatag olyan lett a 8000 hektáron lévő termés, eltűnt! Így sem volt az embereknek munkájuk, de most már ténylegesen nincs munka! Több milliárdos kárunk van itt a városban. Mi lesz velünk, nem tudom!? Pénteken sírtunk, nem csak mi itt mindenki!
Üdvözlettel:
Vincze Zoltánné
