A mi naplónk
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Én a mama vagyok:
Ez a hét is olyan rossz volt. Nagy meleg után ez a hirtelen lehűlés, ami nem is baj, hogy lehűlt, mert nehezen viseltem. Nagyon megviselte a szervezetemet. Vérnyomásom állandóan fent volt, szívem is nagyon nehezen viselte. De most, ahogy kezd egy kicsit hozzászokni, most már jobb a közérzetem, de nem sokkal. Már vége lehetne ennek a hónapnak, mert nagyon nehezen telik. Mivel már több napja kenyerünk sincsen, már alig várom, hogy egy kis pénzt kapjunk, mert teljesen kifogytunk, egy fillérünk sincsen. Minden forintunk, amit kapunk, az én nyugdíjam, a gyerekeknek a pénze, a villanyra, vízre, és a házunk rendbetételére, a kölcsönök fizetésére megy, mert ahogy mondtam, árvízkárosultak vagyunk.
És ebből a kis pénzből, amit kapunk kellett megcsináltatnunk az otthonunkat. Tönkre mentek a falak, a mennyezet és ezeket, hogy meg bírjam csináltatni, hitelbe vannak véve az anyagok, hitelbe dolgoztak a munkások. És ezeket fizetgetem, de ez el fog húzódni, még jövő ilyenkorra is, mire kifizetem őket. Jön majd az Iskola nemsokára. Bele sem merek gondolni, hogy indítom el a gyereket, mert semmiféle segítséget nem kapok a hivatalban sem, csak Tőletek, Önöktől.
