Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Múlt levelemben említettem, hogy a férjem munkahelyet változtatott. Hát egy hete van ott, de nagyon nehéz munka. Kazángépen dolgozik, és sok helyen megégette magát, nem tudom bírni fogja-e, de azt mondta, megpróbál mindent. Itt nagyon kevés ember marad meg, mert nehéz munka. Én mondtam neki, hogyha nem bírja, akkor nem bírja, majd megpróbálja valahol máshol, de persze ez nem olyan könnyű a mai világban. Voltam én is munka után érdeklődni, itt helyben is, és messzebb is, de nem jártam sikerrel. Egyszerűen nincs munka itt mifelénk, pedig annyira mennék dolgozni, annyira szükségünk lenne rá, hogy én is keresek, de nem adom fel továbbra sem! Lányok nagyon várják már az iskolát. Minden nap azt hallom tőlük, hogy: „Unatkozom, mikor kezdődik már az iskola?!” Még sajnos nem sikerült megvenni a tanszereket nekik, nincs pénz, és fogalmam sincs mitévő legyek. Jó az idő most, volt egy pár zivatar és nagyon féltünk, mert mióta volt az a nagy a múltkor, azóta reszketünk, ha beborul.
Üdv.:
Vincze Zoltánné
