Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Kicsit lemaradtam. Összejöttek a dolgaim, elfoglalt voltam. Nagyon sok a munka a kertben, napközben nagyon meleg van, és kezdődik a tanítás is. Elég nagy dolog, hogy van napszám is, és így egy kis pénzkeresethez jutok. Bodzát járok szedni már egy hete, és mire ennek vége szedik az almát is. Az egyik termelő már szólt, hogy folyamatosan szükség lenne rám, ez nagyon jó hír legalábbis nekem.
Voltunk a héten bevásárolni is a gyerekeknek, táskákat, füzeteket és egyéb írószereket. A könyveket szerencsére ingyen kapjuk az iskolában, mert egyedülállóként nevelem őket, és gyermekvédelmi kedvezményt kapunk.
De még hátra van a ruhatár felszerelése. Akkorát nőttek a gyermekeim, szinte mindenből újat kell venni.
Ezúton is meg szeretném ragadni a lehetőséget, hogy hátha van az olvasók között is valaki, aki tudna nekem ruhákat küldeni a gyerekeknek. Tudom, hogy nem nyűzi el a ruhákat a saját gyerek, de sok ember azt gondolja, hogy nem bajlódik ezzel is. Higgyék el nekem nagyon nagy segítség lenne! Kérném, ha valaki tud segíteni, vegye a fáradságot és jelezze! A jó Isten is megáldja érte!
A gyermekeim jól vannak, egészségesek, értelmesek, okosak, és nagyon sajnálják, hogy vége a nyárnak, a gondtalan életnek, kezdődik a tanítás. De ez az élet rendje, a jó dolgoknak is vége szakad egyszer, és mi mindig abban reménykedünk, hogy a rossz dolgoknak is.
Búcsúzom, legyen mindenkinek csodaszép a napja, és élvezze ki a nyár utolsó meleg napjait!
Üdvözlettel:
Juhászné Mária
