Napló
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Két nap napos idő után szerdán ismét beköszöntött az esős idő. Ilyenkor az embernek még a kedve sem olyan, mint amikor jó idő van. Szerdán aztán valami jó is történt velem, és ismét felcsillant valami reménysugár a szememben, amikor a postaládából kivettem a Munkaügyi Központ levelét. Türelmetlenül bontottuk ki, hogy mi lehet benne? És megtaláltam, amire vártam: egy meghívó, egy tanfolyam válogatására. Pénteken meg is történt a válogatás, úgy érzem megoldottam minden példát. Kb. 80-an voltunk, és ebből összesen 16 fő indulhat a tanfolyamon. A minimálbér 60%-át adják, kb. 42.000 forintot, mivel én nem vagyok RÁT-os. De nekem még az az összeg is nagy összeg lenne, a mostani semmi helyett. Két hónapig tartana, októberben kezdődne, és december elején lenne a vizsga. Most nagyon reménykedem, és imádkozok, hogy benne legyek a 16 között. Nem azt mondom, hogy ezzel kimásznánk a bajból, az adósságból, de legalább Bencének tudnánk vastag ruhát, cipőt, kabátot venni, és legalább két köbméter fát tüzelni. Nekem már ez is nagy segítség lenne, hiszen mi minden pénznek örülünk. Hogy tovább, hogy lesz, azt nem tudom, de talán fentről kapunk megint valami segítséget, mint most is. Bízok a jó Isten segítségében, és mindig imádkozom, hogy segítsen rajtunk, hogy tudjunk tovább haladni, és Bencét tudjuk tisztességesen nevelni, mint eddig. Már nyolcadikos, most kezdődött az általánosban az utolsó éve, reméljük sikerül, és kitartunk, ha eddig eljutottunk. De mindig bízom benne, hogy talán holnap jön egy lehetőség, egy munka, és valami bevétel is, nemcsak kiadás. Az a baj, hogy az ember hangulata állandóan változik, most örülök, hogy van egy lehetőség, de ha nem jutok be, akkor biztos padlón leszek. Hát ilyen az élet!
Jó munkát mindenkinek, és jó egészséget! Köszönöm a támogatást mindenkinek!
Tisztelettel:
Szécsiné Erika
