Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Elég mozgalmas hét áll mögöttünk, nemcsak sok minden történt, de rengeteg idegességet is "megettem". Hétfőn mennem kellett volna az endokrinológiai szakrendelésre, kontroll vizsgálatra, de nem akartam az utolsó fillérjeinket útiköltségre költeni, ezért ahogy hazaértem munkából, fölhívtam a doktornőmet, és megkérdeztem a véreredményt. Még kissé alacsony a TSH-m, de már alakul. Újra föl lett emelve a gyógyszeradagom, a rendelőbe pedig már csak februárban kell újra jelentkeznem.
A férjemnek is ezen a napon kellett visszajelentkeznie a munkaügyi központba. A nagyfiunkat is megkereste levélben a központ, mert tanfolyamok indulnak októberben, és jelentkezhet, ha tanulni szeretne. Őt az ECDL érdekelné, meg is kérdeztük, mik a feltételek, és ha biztosan meg lesz annyi ember, amennyivel elindulhatnak, Neki lesz helye. Persze közben az állásokat is nézzük folyamatosan, eddig még sikertelenül.
Kedden szemészeten voltunk Miklóssal, és új szemüveget írt föl a doktornő. Csekély 15 ezer forintnyi összegbe fog kerülni, mert keretestől cserélni kell az egészet. Este telefonált az a néni, akivel a szőlőbe járt a nagyfiam, hogy szerdától megint lehet menni, és Ő kapott is az alkalmon. Olyan jól jött össze a dolog, hogy egész héten kitartott a munka, sőt szombaton és vasárnap engem is elvittek dolgozni. Nagyon örültünk, mert ahogy számolgattunk, ennivalóra vagy csekkre egy forint sem jut majd, de talán a szemüveg ára meglesz.
És ahogy már nálunk lenni szokott, csütörtökön telefonált a másik bank behajtója (nem az, aki egy pár héttel ezelőtt csekket is küldött), és bár nagyon együtt érzően, de nyomatékosan megkért, hogy az én érdekemben mondja, de mindenképpen kaparjak össze 20 ezer forintot október 8-ig, mert nem tudja tovább tologatni az aktáimat. Ez az utolsó határidő, és mivel sajnos változtak a jogszabályok, közjegyzőhöz kell továbbítani az anyagomat, Ő pedig bíróságra ad kb. 3 napon belül.
Tehát a szemüveg árát muszáj lesz befizetni a banknak, ha nem akarok nagyobb problémát a már meglévőnél. Így megint húzhatom az időt egy kicsit.
A gyerekem még hétfőn megy a szőlőbe, de én már nem tudok, hisz délutánra mennem kell dolgozni. Kedden jelentkeznie kell majd a Munkaügyön, és szerdára előreláthatólag elfogy a munka megint. Ez az átka az idénymunkának, rövid ideig örülhet neki az ember, utána jó darabig megint semmi. Egy gyermekkori ismerősömmel összetalálkoztunk szüret közben, és a párja talán be tudja a fiamat segíteni egy *******-i munkahelyre. Persze tapasztalatból mondom, hogy nem szabad előre inni a medve bőrére, mert nálunk semmi nem sikerül elsőre! Reménykedni azért szabad, sőt muszáj, mert anélkül az ember elveszik!
Tisztelettel:
A Dózsa család
