Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Ezt nem gondoltam volna, hogy ennyire összejönnek a dolgaim. De csak szépen sorban: jelentkeztem egy hirdetésre, újságkézbesítőt kerestek kis falumban. Nem is igazán bíztam benne, hogy esélyes lehetek rá. De megkaptam az állást, úgyhogy október 1-től napilap kézbesítő is lettem. A munka szerintem nehéz. Hajnali órákban kell házhoz vinnem az újságot. Szerencsés esetben már öt órakor itt van a futár az újsággal, és útnak is indulok. Egy hétig, míg a betanulási időm volt, az elődömmel együtt róttuk a sötétben az utat, hogy mindenkihez eljusson az újság, és kora reggel olvashassa.
Ez a tevékenység nem számít munkaviszonynak, megbízásos szerződés csupán. És a pénz is nagyon kevés, de a semmitől azért több. A nincsnél többet jelent, bár most nagyon kiütöttem magam. Nagyon sokat vállaltam, betanulni az újságkihordást, és a napszámot sem hagytam abba. Fél hétre végeztem az újsággal, és hétkor kezdtem a napszámot, vagy almát szedtünk, vagy krumplit válogattunk. Este ötkor, mint egy hulla, úgy kerültem haza. Azért írom múlt időben, mert ma nem voltam, de holnap kezdem újra.
Ma a lányomat vittem fogszabályozásra, összejött a pénz, a
Az őszi munkák is egyre sorakoznak. A hajnali fagyok, a dér egyre jobban emlékeztet a tél kezdetére. Lassan mindent be kell takarítani. A cékla szinte teljesen kint van a földből, a paprikák megpirosodtak, a paradicsomot megviselte a dér és elszáradt, a zöldbabot leszedtem, a krumpli felválogatva a pincében. A kukorica szinte teljesen kibujt a suskóból, a hétvégén remélem, letudjuk törni és a padláson tovább száradhat.
Szóval van munka bőven. Remélem, a napszám is kitart még ebben a hónapban. Nagyon nagy szükségem lenne rá. Azzal nyugtatom magam, hogy majd pihenek télen.
El is búcsúzom, legyen mindenkinek csodaszép a napja, a hete, élvezze ki a napsütés utolsó lehetőségeit, még néha hatalmas ereje van a napnak.
Üdvözletem küldöm minden olvasómnak:
Juhászné Mária
