Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Reményekkel telve indult a hetünk, a nagyfiamat állás interjúra hívták végre! Minden szép és jó volt addig, amíg nem esett szó a munkabérről. Folyamatos műszakban dolgoznak a cégnél, 12 órában, 3 napos váltásokkal. Tehát 3 nap munka, 3 nap pihenő, hétvége és ünnepnapok nélkül, 72 ezer forintos nettó bérért. Nagyon le volt törve a gyerek, mikor hazajött, tetszett a munkahely, meg úgy az egész, de mi 25 km-re élünk a várostól, a dolgozó bérlet 17 ezer forintba kerül, plusz helyi járat bérlet, mert ez a cég a város végén van, és busszal kell járni.
Miklós hétfőn még itthon maradt, nem érezte jól magát reggel, de kedden már elengedtem iskolába. Ugyanezen a napon véradás volt az iskolában, mindig itt bonyolítják már évek óta. Elterveztem, hogy én is adok, de délutánra olyan rosszullét tört rám, hogy nem mertem bevállalni, hisz a munkámat emellett el kellett végeznem. Nyomott volt a kudarc miatt a hangulatunk, de úgy csütörtök magasságában ismét hívták a gyereket, ugyanettől a cégtől, az iránt érdeklődve, hogy mégis mennyi az a bér, amennyiért elvállalná a munkát? Mondott a fiam egy összeget, amit nem tartott irreálisnak az Ő szakmájában, ígéretet kapott, hogy ha az ügyben változás történik, keresni fogják.
Mondanom sem kell, hogy meg sem fordult a fejünkben, hogy még azon a napon visszaszólnak, és pénteken már mehetett volna orvosi vizsgálatra, de közben elvállalta Miklós osztályának, hogy a 23-ai műsorukat felveszi, hogy legyen emlékük a közös szereplésről. Ezért hát a hétfőben maradtak, és reményeink szerint mihamarabb munkába állhat! Üröm az örömben, hogy honnan fogom a bérletekre összeszedni a pénzt így hó végén?
Mint minden más feladatnak, ennek a megoldása is rám vár, de majd kitalálok valamit! Bízom benne, hogy a nagyszülők ezúttal nem hagynak cserben, most az unokájuk boldogulása forog kockán, és persze a miénk is!
Tisztelettel:
A Dózsa család
