Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Eseménydús hetünk volt, történtek jó, és kevésbé jó dolgok is, mint minden családban. Hétfőn nagyon korán kukorékolt nekünk a kakas, mert orvosi vizsgálatra mentem a nagy fiammal, az új munkahely miatt. Csak a buszra való volt a pénztárcában, azt is kölcsön kértem. Rengeteget kellett gyalogolnunk, mert nagyon messze volt egymástól az üzem orvosi rendelő, és a munkahely. Kétszer kellett megtennünk oda és vissza a több kilométeres utat, a végére úgy éreztem, ólomból vannak a lábaim. Minden jól ment, november 2-án munkába állhat a fiam. Előbb is kezdhetett volna, de a bérlet miatt így ésszerű, nem lett volna értelme több ezer forintot kidobni a buszjegyre.
Közben Miklóst egy kis baleset érte tesi órán, ezért el kellett vinnem a házi orvoshoz, megmutattuk az ujját, ugyanis csúnyán belerúgtak, és rá is léptek. Jól bedagadt, és aggódtam, nem tört-e el. Jó hír, hogy nem, de borogatnunk kellett, és ismét fölmentette az orvos tornából.
Aztán, hogy nehogy elbízzuk magunkat, keddről szerdára virradó éjszaka a nagy fiam olyan beteg lett, hogy reggel a gyengeségtől nem bírt lábra állni. Egész éjjel felváltva hányt és ment a hasa. Megbeszéltük, hogy együtt megyünk anyósomhoz segítséget kérni a bérlethez, de ez a hálátlan feladat is csak rám maradt. Nagyon sajnáltam a gyereket, óriási sötét karikák voltak a szemei alatt, és két teljes napon keresztül egy falatot sem evett.
Szóval én mentem pénzt kérni a nagyihoz, és kellemes csalódás ért, mert most az egyszer nem könyörögtem, őszintén örültek, hogy végre állása lesz, és a tervünknek megfelelően mennek a dolgok. Annyi pénzt kaptunk, hogy ebből kifizethettük mindkét bérletet (a helyit és a távolságit is), és a másnap esedékes hallásvizsgálatot, amit az üzemorvos írt elő. 2750 forintba került, és állítólag számla ellenében a munkáltató visszafizeti.
Péntekre már nem maradt egy forintom sem, és a fizetésünket nem kaptuk meg a hosszú hétvége előtt. A tenyerén hordoz engem a jó Isten, mert a kis sógornőm (az öcsém felesége, aki maga is öt kicsi gyerekről gondoskodik) félretett 2 ezer forintot a számunkra, és vett nekünk egy egész tyúkot. Ha szűkösen is, de beosztottam a pénzt úgy, hogy a legszükségesebb dolgokat meg tudjam venni. Vasárnap reggel fölmentem a nyolc órai buszhoz, ott vettem meg a távolsági bérletet a gyereknek keddre, hisz a legkorábbi busszal megy dolgozni.
Hosszú évek óta először történt meg az a szörnyű véletlen, hogy annyi más problémát kellett megoldanom, hogy nem vettem, illetve nem jutott koszorúra pénz. Idén nem mentem ki a temetőbe azon a napon, amikor anyukám született, 12 éve fekszik már ott, és soha egyszer sem mulasztottam még el! Nem tudom, hogy számolok el a lelkiismeretemmel, de nem lesz könnyű!
Tisztelettel:
A Dózsa család
