Napló
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Nagyon rossz idő köszöntött ránk. Az eső napok óta esik, nagy a sár, és hideg is van. Nem lehet kint semmit csinálni. Egy kissé meg is fáztam, mert átáztam. Ugyanis nem tudtam tétlenül ülni, amikor kissé csendesedett az eső, elmentem csiperkézni. Közel 10 kg-t szedtem, de most érzem a hatását, a kezem fáj, és megfáztam. De semmi baj, bíztatom magam, hiszen leadtam, és kaptam érte közel 2500 forintot. Nekem ez nagy öröm volt, mert aznap már volt Bencének ennivaló.
Bárcsak lenne mindig valami munka, ha még ilyen kis összegek, nekünk az is nagy segítség lenne. Holnap, ha nem esne, mennék diót gyűjtögetni. Az is jó pénz lenne, ha megtörném és eladnám, és nekünk is lenne egy kis diós bejglire való. Nagyon drága a dióbél, itt közel 1200 forintért szedik kilogrammját. Sokan járnak szedni, vagy 5-6 km-re van egy közeli faluhoz egy elhagyott diós ültetvény, ide járnak szedni. Én is mennék, ha jó lenne az idő. Kukoricát is gyűjtöttem bőven a tyúkoknak, most már csak tojni kell nekik, hogy tojásból is hozzanak valamit. Olyan jó fiú, és értelmes, nagyon imádom, Ő az életem értelme, érte küzdök. A dió árából vennék neki vastag kabátot, ha még több lenne, talán még vastag cipőre is jutna.
Keserves az életünk, de nekem Ő az első. Ő nem fázhat meg. Hitelt nem halmozhatok, mert azt meg is kell adni.
Most jön majd az éves villany, amitől félek, hiszen már leolvasták és el is voltam maradva. Aztán egy köbméter fa is kellene, vagy egy mázsa szén, mert hideg van, ez is nagy kiadás nekünk. De mindig pozitívan kell gondolkodni, mert itt van Bence, őt fel kell nevelni. A jó Isten mindig segít, csak Ő egészséges legyen, az se baj, ha mi éhezünk. Nagyon köszönöm a támogatásukat! Köszönöm, köszönöm, köszönöm!
Tisztelettel:
Szécsiné Erika
