Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Megígértem a kis keresztlányomnak, hogy amíg tiszteletüket teszik az apósa sírjánál, vigyázok a kicsinyeire. Így indult a hét, reggel kilenc órakor indultam el hozzájuk, a párom csak később jött utánam. Négy kicsi gyereke van, a legkisebb négy hónapos. Nem volt nehéz dolgom, jól nevelt, vidám kis lurkók, és szeretjük egymást, mivel elég gyakori vendég vagyok náluk, olyan, mintha haza mennék.
Az iskolában kitört az őszi szünet, a gyerekek nagy örömére. Nekünk annyiban más, hogy Miklós ilyenkor nem kaphat ebédet. Rosszul indult az őszi nagytakarítás, mert betörtek az iskolába, és fűtés sem volt megtakarítási okok miatt. A hét közepére már csak 7-8 fokot mutatott a benti hőmérő, majd lefagyott a kezünk, ki kellett menni az udvarra melegedni. Pénteken aztán megszántak minket, elengedtek bennünket szabadságra.
Ezen a téren itthon sem valami fényes a helyzet, mert nincs tüzelőnk. A padláson akadt még ki tudja mikorról egy kevés száraz fenyő, ha már nagyon lehűl idebenn a levegő, azzal melegítjük föl egy kicsit. Miklós folyton szipog, folyik az orra, éjjel nem lehet tőle aludni, annyira eldugul, az orrcsepp sem oldja.
November 2-án az első munkanapja volt a nagyfiamnak! Nyolc órában kezdett, és délelőttre kellett mennie, ezért hajnali négykor keltünk, mert a legelső busszal el kell indulnia ahhoz, hogy hatra beérjen. Legnagyobb örömömre boldogan jött haza, nem törte le az a tény sem, hogy másnap már 12 órában kell dolgoznia, és este 6-tól reggel 6-ig. Minden tetszik Neki, a munkatársait is kedveli. Szerdától szombat reggelig tartott az első 3 napos műszak, szombat, vasárnap, és hétfő pihenő, utána 3 nap délelőttös műszak, és így tovább.
Minden nap hoz valami kellemetlen dolgot, hol a villanyvezeték ég le, hol elromlik valami. Bárhogyan osztom és szorzom a fizetésemet, nem lett elég ismét a számlákra, rettegésben tart a tudat, hogy bármikor lekapcsolhatnak valamit!
Tisztelettel:
A Dózsa család
