Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A mai nappal kaptam egy közjegyzői felszólítást az OTP Faktoring miatt. Borzalmas már elviselni, és megoldani a dolgokat, de hiába várunk a csodára! Infarktus gyanúval jöttem ki most is a kórházból, saját felelősségemre, mert már lassan az életem és a házasságom is rámegy erre a sok gondra!
Mi már nem is várjuk még a Karácsonyt sem, mert tudjuk akkor is nélkülözés lesz csak. Mindig azt hittem, hogy rossz után csakis jó jöhet, de úgy látszik tévedtem! Az éjszakákat szeretem, amikor is csend és nyugalom vesz körül, és akkor tudok egy kicsit „ellazulni”! Egyre nehezebb, főleg úgy, hogy még munka sincs kilátásban, nehéz a megélhetés. A kisfiunkat nagyon sajnáljuk, mert nem tehet semmiről, és mégis nehéz sorsa van.
Páromnak újból kellene járnia sugárkezelésekre, de nem megy, próbál munka után nézni, mert mondja, hogyha állandóan kórházban fekszünk, úgy nem lehet megélni! Nagyon bánt ez a dolog, lelkileg teljesen kikészültem! Sokszor napokig nem eszek, annyira bántanak a dolgok! Imádkozni tudok csak a mielőbbi gyors segítségért, mert már csakis egy gyors segítség segítene rajtunk! Tudom, hogy mindenkinek nehéz, de mindenkinek a saját gondja a legnagyobb! Nem tudom már, mit írjak, sokszor már csak ismételgetni tudom magam! A helyzetünk semmit nem változik, csakis romlik. Megműtöttek a múlt héten, a bal karom könyöktől csuklóig fel van vágva a sok csomó miatt! Újabb műtét előtt állok, ami egy hét múlva esedékes!
