Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Ráment az egész délelőttöm arra, hogy pénzt szerezzek, és be tudjam fizetni az elmaradt csekket. Persze ez nem volt olyan egyszerű, hisz mindenki ünnep előtt áll, és senkinek nincs kidobni való pénze, pláne úgy, hogy Isten tudja, mikor kapja vissza. Mert nem szeretek butaságokat ígérni, mindig a valós tényekkel állok elő, ha ilyen szituációba kerülök. Végül is sikerült, és másnap reggel mentem a városba, mert ha a postán adom föl a csekket, annak 10 nap az átfutása, ezért én minden alkalommal a szolgáltatónál fizetek.
Ezen a napon azért pozitívum is történt (mármint szerdán), Miklós cipőt kapott az iskolában, az IPR-es pályázatoknak köszönhetően. Nagyon örült neki, majd kiugrott a bőréből, mert "véletlenül" pont fent lábatlankodott még az iskolában, és élvezhettünk egy csipet protekciót. Ő volt a második, aki kiválaszthatta a neki legjobban tetsző lábbelit, és haza is vihette. Megbeszéltük, hogy erre aztán már tényleg nagyon vigyázzon, mert nem áll túlzottan a helyzet magaslatán ezen a téren, hajlamos arra, hogy elhanyagolja a dolgait, főleg mikor én nem vagyok otthon.
Szóval mikor befizettem a csekket, mire hazaértem a városból, már működött minden.
És itt a végén szeretnék mindenkinek, aki a naplókat olvassa, békés és boldog Karácsonyt kívánni!
Az alapítvány dolgozóinak pedig külön megköszönni, hogy fáradhatatlanul azon dolgoznak, hogy a nélkülöző gyerekeknek és szüleiknek boldogabbá tegyék az életüket! Áldja meg az Isten mindannyiukat!
Tisztelettel:
A Dózsa család
