Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
El sem hiszem, hogy már az év második hete következik. Olyan gyorsan telnek a napok, észre sem vesszük, és megint Karácsony lesz. Persze addig még "sok víz lefolyik a Dunán", ezer rossz és még több jó dolog történhet.
Nálunk is úgy indult az első munkahét, ahogy a nagykönyvben meg van írva, de mindig jön valami, ami bekavar. Most keddtől váltó műszakba tettek, ami azt jelenti, hogy 4 órát a napközi konyháján dolgozom reggel 6-tól úgy 11-ig, egy rövid időre haza mehetek, de 2 körül vissza kell mennem az iskolába takarítani, mert a másik 4 órámat ott kell letöltenem. A 8 órából azóta szinte minden nap 9 -10 óra lesz, mert képtelenség fele annyi idő alatt kitakarítani a szintemet, még akkor is, ha a tornatermet és az étkezőt átvették a kollégák.
Szerdán végre megérkezett a tűzifa is, pont jókor, mert addigra utalták át a munkabért is, így nem hitelbe hozta a fiatalember a tüzelőt. Most már rendszeresen késik a fizetések átutalása, minden hónapban attól rettegünk, hogy egyáltalán nem tudják majd kifizetni a bérünket. Végül is nyár óta riogatnak ezzel bennünket, és már egyre rosszabb a helyzet.
Csütörtökön visszaadtam a bérlet kölcsönkért árát a kis keresztlányomnak, Ők a tüzelőjük árát adták ide.
Szóval hétfőn, ha haza megyek 11 után, rohanhatok a városba, leadni a cuccot, befizetni a csekkeket, utána vissza, hogy ne este 8-ig kelljen dolgoznom a kis 60 ezer forintomért.
Szombaton a fiam megint túlórázott, menetrend szerint lekéste a helyi járatot, illetve nem is volt olyan, ami beérte volna a távolságit, ezért csak a fél 5-ös busszal tudott hazajönni. Farkas éhes volt, hisz reggel elment még 5 előtt itthonról!
Miklós gőzerővel készül a központi felvételi vizsgára, ami 22- én lesz, hétfőtől szerdáig előkészítőkre jár. A jövő hét végén pedig érkezik a félévi bizonyítvány, ami befolyással lesz az egész elkövetkezendő évre.
Tisztelettel:
A Dózsa család
