Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Újra írok, bár gondolom ezt észre is vettétek! Telnek a napok, a hónapok és már azon töröm a fejem, hogy mi is lesz, ha véget ér ez a támogatásos időszak. Nem lesz könnyű helyzet, de valahogy majd csak megoldódik, nekem ez óriási segítség volt, a tartós élelmiszerek nagy részét ebből az adományból tudtam beszerezni, és valahogy olyan biztonság-érzetet jelentet, hogy van ez az összeg.
Mindig igyekeztem és terveztem, hogy félre teszek mindig egy kis összeget, minden hónapban, de örültem, hogy ki tudtam mindent fizetni, amiket kellett, valahogy mindig kellett valami, vagy eltört, vagy elkopott, elromlott, de tudom, hogy így van ezzel mindenki, pedig nem élünk nagy lábon, folyamatos spórolás az életünk, nagyon meggondoljuk, hogy mire is költünk, és nagyon utána járunk minden után!
A héten nagyon nagy szerencsém volt, mert találtam egy boltot, ahol olcsón lehet vásárolni, például magamnak 290.-Ft/db áron vettem bakancsot, nem mondom, hogy nagyon divatos, és kényelmes, de azért el lehet benne "tipegni". Valahol megmaradhatott raktáron, és most kiárusítják, az a régi fajta széles, magas sarkú, és vastag talpú, de nem bánom, örülök, ha a gyerekeknek tudok olyat venni, ami egészséges a lábuknak is, hiszen ők még most kezdik az életet, most fejlődik a csontozatuk és most erősödik meg.
Tegnap voltunk templomban, végre kisütött a nap, így eljöttek a gyerekek is a templomba, ha jó idő van, szívesebben mozdul ki mindenki. Mint mindig, most is nagyon szép és jó dolgokról prédikált a Tiszteletes Nő, az volt a lényege, hogy semmi nincs ok nélkül, a jó Isten úgy rendezi az ember életét, hogy mindennek megvan a magyarázata, bár lehet csak évek, évtizedek múlva értjük meg, hogy ez miért és mire is volt jó!
Tudom, sok-sok ember nem hiszi ezt így el, és azt is tudom, hogy sok-sok ember nem látja az alagút végét, és a fáradtságtól, a minden napi gondoktól nem is mindig tudunk mindig annak örülni, ami van. Az ember mindig többre vágyik, és jobbat szeretne, pedig ha megelégednénk azzal, amink van, és kicsit figyelnénk mindenre, ami körül vesz, sokkal több lehetne az öröm az ember életében.
Észre kellene venni a nap sugár simogató, és jótékony hatását is, és nem csak annak kellene eszünkbe jutni, hogy megint meg kell tisztítani az ablakot, mert süt a nap, és jobban látszik a pára és a tél okozta szennyeződés. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy nem kell ablakot tisztítani, de elmenni egyet sétálni a napsütésben a gyerekekkel, vagy bringázni egyet, az fontosabb dolog, és mindig időt szakítani rájuk.
Kellemes élményem volt a hétvégén, a szomszéd asszonyom kislányának volt a születésnapja (a lányom barátnője, osztálytársa is), és minden áron meg akarta tartani a "bulit" a kislány, az anyukája dolgozott szombaton is, péntek este átjött hozzám és beszélgettünk, és mondta, hogy vesz pár szelet süteményt, és mégis megtartja a "bulit" (4 kislány volt érintett a buliban). Én szombaton pogácsát sütöttem, küldtem át a szülinapra, és olyan aranyosak voltak, átvitte a lányom a számos gyertyáját és beleszúrták 2 szelet süteménybe, és mégis volt gyertya és süti és minden! Szóval ennyi, és a gyerekek a legjobban érezték magukat, mert az anyuka is leült hozzájuk és beszélgettek, és játszottak is együtt. Szóval nem mindig minden arról szól, hogy minden legyen, a gyerek a legrugalmasabb lény ezen a földön, ha emberszámba veszik megért mindent, és el is fogad mindent, mert a szeretet mindent legyőz! Tudom ez most érzelgősre és mese-szerűre is sikeredett, de néha ilyen is van, és ilyen is történik!
Egyébként telnek a napjaink, egyik a másik után, kihordom az újságot, ellátom az állatokat, mosok, főzök, takarítok, és korán lefekszem, mert hajnali 4 óra gyorsan eljön.
Fűtünk „ezerrel”, nem győzzük összehasogatni a fát, nagyon fogy, azt hittem elég lesz 2 télre is, az a mennyiség, amit kivágtunk, de valószínű elfogy ezen a télen.
Tegnap húsleves volt, rántott hússal + krumplipüré és almakompót. Nagyon romlik az alma, de ilyen dolgokra még fel lehet használni.
Ma sóletet készítek, tegnap beáztattam a babot és a füstölt csontot, és kolbászt rakok még bele, valószínű sütök hozzá egy kis csőrögét.
Délután pedig nyakamba veszem a falut, mert az újság előfizetési díját be kell szednem, az egész munkának ez a legrosszabb része, ezt nem szeretem, mert senki nem örül annak, ha fizetnie kell.(sajnos én is így vagyok ezzel, de ha használunk valamit, azt ki is kell fizetni).
El is búcsúzom, legyen mindenkinek csodaszép a napja, történjen minden a lehető legjobban mindenkinek, és köszönöm, hogy értékes idejéből áldozott az irományom olvasására!
Üdvözlettel: Juhászné Mária
