Bemutatkozó
1994. májusában házasodtunk össze férjemmel, Sándorral, albérletbe költöztünk, 1995. **. **-án megszületett első gyermekünk, Eszter. Rá fél évvel volt egy vetélésem. 1996. **. **-án megszületett második gyermekünk, Sándor. Ekkor felszámolták a céget, ahol a férjem dolgozott, így nem tudtuk fizetni az albérletet, anyukámékhoz költöztünk, egy szobában nyomorogtunk, mi a két gyerekkel, a két öcsém meg a szüleim. Édesapám ivott, így állandó háborúban éltünk. Mivel ****-on nem volt munka, a férjem a fővárosba ment dolgozni. Én nem bírtam tovább. Így a két gyerekkel a férjem után jöttem, albérletbe költöztünk, három hónap után el kellett költöznünk, mivel a lakást eladták. Én már ekkor terhes voltam harmadik gyermekünkkel, aki 1997. **. **-én látta meg a napvilágot. Mivel más kiút nem volt, a sógornőmékhez költöztünk, ekkor egy pályázatra jelentkeztem, így kaptunk egy szociális bérlakást, ami szuterén és egy szoba+konyhából állt. A férjem kapott munkát egy kft-nél, mint kőműves, én itthon neveltem a gyerekeket, és mellette mosást vállaltam. Sajnos mikor beköltöztünk, már másnap észrevettük, hogy penészedik a lakás, ez egyre rosszabb lett. Egy szobában éltünk a három gyerekkel, közben a gyerekek óvodába, később iskolába kezdtek járni, mindhárom gyerek sportolni kezdett. Eszter előbb táncolt, aztán a vívás, tőrözés tetszett meg neki, Sanyi úszott, de később rájött, hogy a kajakozás az ő sportja, Cinti dzsúdózik, első perctől nagy tehetségnek tartják.
Mindhárom gyerek jól tanult, és emellett csodálatos eredményeket értek el a sportban. Eszter, aztán Sanyi is gyermekvasutas lett, Sanyi még mai napig is ott szolgál. Eszter tavaly ballagott, 2005. **. **-én megszületett negyedik gyermekünk, Evelin, aki egy csoda volt, mert gyógyszer szedése mellett fogant. Ekkor elköttettem a petevezetéket, mert úgy gondoltuk, hogy öt vetélés és négy gyerek után – a gyerekek mind császármetszéssel születtek – nem tudunk többet vállalni, és egy egyszobás lakásba már nem fér több. Ezek után kiderült, hogy állapotos vagyok, ez csak a 26. héten derült ki, mert az orvosok azt mondták, hogy lehetetlen, hogy terhes legyek. Az ötödik gyerek, Dávid, 2006. ** **-án született meg, ő is császármetszéssel. Ez után kezdődtek a bajok.
A férjemnek 2 éve megszűnt a munkahelye, ahol 14 évig dolgozott, közben volt egy gerincsérv-műtéte és egy tüdőbevérzése, nem talált munkát, de nem is bírt volna dolgozni, eközben 9 cm-es fekete penész volt a falon, amit évente tataroztunk, de hiába, befolyt a szennyvíz, és évente legalább háromszor csőtörés volt. A gyerekek betegek lettek a gombás házban. 14 év után lakhatatlanná nyilvánították a lakást, és az idén kaptunk egy másikat az önkormányzattól, 2 éves szerződéssel. Egy csoda történt, bekerültünk egy műsorba, ahol az egyszobás lakásból galéria segítségével több kis zugot alakítottak ki.
Most ott tartunk, hogy nem találunk munkát, nagyon sok a hitel, a lakbér és a rezsi, egyszerűen nem tudjuk fizetni, egyik napról a másikra élünk, a gyerekeknek nagyon nehezen tudunk élelmet biztosítani. Tavaly úgy tűnt, hogy a sportot is be kell fejezni a gyerekeknek, de mivel nagyon tehetségesek, így kaptunk egy kis segítséget, hogy ne kelljen abbahagyniuk, de még így is nagyon nehéz az edzőtáborokat, utazást, ilyesmit elővarázsolni. Pedig amellett, hogy jó tanulók, csodás eredményeik vannak. Eszter hatszoros magyar bajnok, minden versenyről éremmel távozik, Sanyi ötszörös magyar bajnok. Én és a férjem csak gyerekekért élünk, nekünk az az öröm, ha látjuk szemükben a mosolyt. Nagyon remélem, hogy mielőbb kikerülünk ebből a borzalmas helyzetből.
Köszönjük:
A Molnár család
