Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Véget ért a tavaszi szünet. A középső gyerek sajnos itthon volt pár nap, nagyon beteg volt, megint fulladt és csúnyán köhögött, de már jobban van. Hétfő este volt az iskolában az anyák napi ünnepség, minden gyerek nagyon szépen szerepelt. Mikor a két nagylányom verselt és énekelt alig tudtam visszafojtani a könnyeimet, de megígértem nekik előtte, hogy nem sírok, mert akkor ők is sírnak. Elvetettük a kerteket, a miénket meg a szüleimét is a nagymamámék után maradt kertet is, amibe kukorica került, hogy tudjunk nevelni pár kis jószágot. Nagyon nehezen tudtunk venni apukámmal közösen két malacot, meg pár előnevelt csirkét, de legalább van, bár sokba kerül az etetése is. A férjem minden nap dolgozik, hála Istennek érte, hogy legalább neki van hová menni, bár szegénykémnek csupa tüske a keze, mert még a kesztyűn is átmegy. De nincs mit tenni az OTP-t időre kell törleszteni, és a számlák sem várnak. Nagylányommal most kellett visszamenni, mert Ő szemüveges és nagyon félek, nehogy megint új szemüveget írjanak neki az megint egy kész vagyon. Lassan telnek a napok, délelőtt igyekszem megcsinálni a főzést, és a kinti munkát, délután pedig tanulunk a nagyokkal, a kicsi pedig egyedül is el tud játszani. Igyekeznek kicsit javítani, hisz lassan közeleg az év vége. Kívánok mindenkinek szép napokat. Megköszönöm az alapítvány munkáját, hogy a bajba jutott családoknak ilyen nagy segítséget tudnak nyújtani.
Isten áldja meg őket érte!
Őszinte Tisztelettel: Rinkóné Emese
