Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Ismét izgalommal kezdődött a hét. A Kossuth rádiótól érkezett hozzánk egy riporternő interjút készíteni.
A téma a szegénység volt… Sajnos kicsit gyengére sikerült. Zavaromban lényeges dolgokat hagytam ki a mondandóim közül...
Például, hogy mennyire vágyunk egy biztonságot adó saját otthon után, de segítség nélkül ez szinte elérhetetlen számunkra.
Nem beszéltem "NAGY álmomról" sem. Ha egyszer rendeződne az életünk, sérült kisgyermekeket szeretnék gyermekeink mellé fogadni. Ez a gondolat lassan tíz éve érlelődik bennem, de anyagi okok miatt meg van kötve a kezem. Sok-sok levelet írtam már ez ügyben gazdag- és még gazdagabb embereknek, de szinte válasz sem érkezett.
Talán majd egyszer!
A hét elején a férjem lenyírta a füvet az udvarban, én pedig a szegélynyíróval vágtam le a maradékot. Gyomlálgattunk, locsolgattunk, mert kevés eső esett. Csütörtökön lebonyolítottuk a nagy bevásárlást, összegyűjtöttem az elküldendő számlákat.
Pénteken délután és szombaton mostam... kézzel... sajnos még mindig nincs mosógépünk.
Szombat délután játszótérre mentünk a gyerekekkel, nagyon nehezen lehet őket hazahozni onnan. Vasárnap közösen főztünk ebédet - a férjem és a gyerekek is segítettek - tejfölös csirkét. A szeles, rossz idő miatt napközben nem tudtunk sehová se menni, estefelé kissé javult az idő, így a férjem kivitte a gyerekeket kicsit sétálni.
Szép hetet kívánok mindenkinek!
Tisztelettel:
Füredi Tiborné és családja
