Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Ismét elég nehéz hetet hagytunk magunk mögött... Próbálom fejben megoldani a problémáinkat, de ez általában kudarccal végződik.
A munkahelyemen év végi hajrá van, itthon pedig harc és alkudozás a gyerekekkel. Új gyurmakészletet szeretnének a lányok, meg biciklit... Mind a ketten egyszerre, és nincs miből venni használtat se! Ezt nem sikerül csak hosszas beszélgetés során megértetni velük. Állatkertbe szeretnének menni, de a félre tett, gyűjtögetett pénzből szandált kellett venni a nagyobbik lányomnak, mert a régi elszakadt.
A hét végén az Unokaöcsém óvodai ballagására hívtak meg minket, de egyelőre nem tudom hogyan megyünk, mert semmi ünneplő holmink nincs... Az utazás is pénz és valami kis meglepetést is kellene vinni. Ha nem megyünk, az sértődés tárgya, ráadásul a lányok is nagyon várják! Még nem tudom, hogyan csinálom, már nincs se nappalom se éjjelem a sok gond miatt. Nem csodára várok, mert dolgozom azért, hogy jobb legyen az életünk, de hiszek és remélek abban, hogy vannak még csodák!
Itthon dolgozgatunk a kertben. Kikelt a zöldbab, a gyerekek nagy örömére, locsolgatjuk szorgalmasan. A lányokkal kigyomláltuk a járda mellett- és között, ők közben tanulmányozták a csigákat a fűben.
Szerda délután jégkrémeztünk, remélem ezt nem követi torokgyulladás is.
Sajnos még mindig nincs mosógépünk, így csütörtök és péntek délután mostam. Hála Istennek most hamar megszárad a ruha kinn az udvaron!
Szombaton közösen takarítottunk és főztünk vasárnapra is. Délután hintáztak, mászókáztak, homokoztak a gyerekek a játszótéren. Szép hetet kívánok Mindenkinek!
Üdvözlettel:
Füredi Tiborné
