Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Elég sokat mérgelődünk a kiszámíthatatlan időjárás miatt. Most szabadságon vagyok, mehetnénk a gyerekekkel kirándulni, de egyszerűen nem tudom, mikor induljunk útnak, mert folyton lóg az eső lába. Ezen a nyáron se tudunk igazán nyaralni, így csak kisebb kirándulásokat teszünk a közelben, a lányok ezt is nagyon élvezik. Régóta szeretnénk elmenni az állatkertbe...
Szégyen, de egyszerűen képtelen vagyok kispórolni ezt a néhány ezer forintot a kasszából. Gyakran álmodozunk, amikor a tv-ben szép helyeket látunk, hogy milyen jó lenne elmenni oda, de mi minden nap a holnapért harcolunk. Nagyon nagy segítség, hogy kapjuk ezt a támogatást, nélküle nem is tudom, mi lenne. A lányok néhány napra majd mennek a mamáékhoz kikapcsolódni, játszani az unokatestvérekkel, én addig jobban tudok dolgozni itthon, bár nagyon féltem őket mindentől, ha messze vannak tőlem.
Ezen a héten szortíroztuk a ruhákat, kiválogattuk az elnyűtt vagy kinőtt ruhákat. Ágyneműt és plédeket mostam. Leolvasztottuk a hűtőt, mivel fizetés előtt már szinte üresen ácsorog.
A férjem vágta a lehullott, korhadt ágakat télre tüzelőnek, füvet vágott, gyomlált a kertben. Sokat játszottak, rajzolt a gyerekekkel, gyurmáztak, játszótérre mentek. A játszótérről sajnos mindig nagyon nehéz haza menni, de sok civakodás árán csak sikerül. Röviden ennyi történt velünk a múlt héten, köszönöm, hogy elolvasták soraimat!
Üdvözlettel és tisztelettel:
Füredi Tiborné
