Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Ez a hét sokkal gyorsabban telt, mint eddig bármelyik, ez betudható az iskolakezdési láznak.
Könyvek, füzetek, rengeteg egyéb. Sok minden megvan, de sajnos még vannak hiányosságok.
Rettenetesen el is fáradtam, sokszor alig vártam, hogy vízszintesbe kerüljek.
Még egy hét, és Dettike mehet az oviba, már nagyon várja, izgatott, reméli a kis szerelme is ott lesz.
A nyáron sokan kérdezték tőle, hanyadikba megy, és meglepődnek, ha megtudják, csak ovis a maga kis 135 cm-ével és 45 kg-jával. Nagy leányzó az biztos. Réka osztálytársai ugyan ekkorák.
Jól fog kinézni az elsősök között, nem csak a mérete, de az autizmus miatt is kitűnik.
Janika várólistán van az agyműtéttel, kb. a harmadik, kevés ilyen műtétet végeznek, és az intenzíven sok időre kell biztosítani egy ágyat.
Egyre jobban nem várom, rengeteg a kockázat, és ami biztosan várható, de elveszíteni nem akarom!
Döntenünk kell olyan dolgokról, amit igazából nem is értünk, és fel sem foghatunk!
Ma kapott Jani a mamájától egy íróasztalt, összeszereltük, ketten sokat bénáztunk, életemben most először fogtam a kezembe fúrót, de összejött kb. hat óra alatt profik vagyunk, jól megizzasztott. Rengeteget nevettek rajtam a gyerekek!
Üdvözlettel:
Lencsés Jánosné
