Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Pénteken voltunk a Neurológián, vittük Dettit is, mert egy -nem vállalta senki,- kettő így legalább kipróbálta a vonatot.
Apukájuk hazajött, hogy segítsen az utazásban, három gyerkőccel egyedül nehéz.
Janikát és Rékát is megvizsgálták, a doktornő aranyos volt, és telefonált ******-ra, hogy mihamarabb nézzék meg Rékát és MR készüljön, nagyon beteg testvére miatt is mivel, hasonló kezdeti tünetekkel küszködünk. Epilepsziára utaló jelet nem találtak.
Addig izgulhatunk két hétig, amúgy csak Januárra tudtak volna időpontot adni.
Janikával kapcsolatban megvigasztalt, hogy jó helyen van ebben a kórházban, itt megtesznek érte mindent az orvosok, akik világszerte elismert idegsebészek. Tudom én ezt, de ettől függetlenül egy időzített bomba van az agyában, sajnos.
Dettinek tetszett a vonat, a hajnali négykor kelés nem annyira, de nem volt probléma.
Igaz a Kórházban, egyfolytában hangoztatta boldognak, boldogtalannak, hogy hol lakunk, így akik ott voltak, mindenki tudta pontosan a címünket. Azt hiszem a telefonszámunkat nem fogom megtanítani neki…
A szokatlan hideg ellenére jól vagyunk, és remélem ez így is marad, habár ilyenkor Janikának sokkal több fájdalma van, és nem összeszedett, mert nem kap annyi oxigént az agya, amennyit kellene.
Ma kitakarítottam a kamrát, mert már igencsak elszabadult a pokol, egy zsák szemét, és sok felesleges dolog gyűlt össze.
Zárom soraim.
Tisztelettel:
Lencsés család
