Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Sok minden ért minket az utóbbi hétben! Megbetegedett a kisebbik kislányom, Edina szegényt nagyon sajnáltam, mert a nátha annyira megbetegítette, hogy feküdt több napon át, alig evett, ivott, nem kapott levegőt az orrán, és nagyon féltem, hogy belázasodik vagy, hogy korházba kerül. Minden percben figyeltem meg éjszakákon keresztül is, nehogy ne kapjon levegőt. Ki is merültem az utóbbi napokban nagyon. De hála helyre jött, és most már mehet oviba, de még van egy fajta gyógyszer, amit addig kell neki szedni, amíg fül-orr-gégészeten meg nem nézik, mert lehet, hogy a mandulájával van baj. Szemészetre is elmentünk mindannyian, Edinának rendben van. Nikinek viszont és nekem nem. Mindkettőnknek fényérzékenységünk van, amit nem igazán lehet javítani. Kaptunk szemcseppet, elég drága, és nem tudom kiváltani, csak később. Örülök is, hogy eljutottunk szemészetre, mert így legalább kiderült, hogy már szemüvegre nincsen szüksége. Nikinek ki sem tudtam volna váltani. Lebetegedtem én is. Valószínű, hogy elkaptam ezt a náthát Edinától, de megvisel engem is, remélem hamarosan kiheverem. Szegény anyukámat is sajnálom nagyon, mert ő is beteg. Nagyon fájnak a lábai, folyamatosan be vannak neki dagadva. Sajnos meg sem tudtam látogatni, mert le voltunk és vagyunk betegedve.
Nikinek a suli jól megy, meg az LCD tanfolyam is. A mostani hétvégén nagyon örült, mert az apukája meglátogatta, és vett neki egy csizmát, meg egy télikabátot. Én is örültem, vele együtt, hogy szánt rá időt és, hogy vett neki egy pár dolgot, mert én most nem tudok neki venni. Fám is nagyon kevés van, nem tudom meddig bírom húzni vele, mert most már be kell gyújtani minden nap. Apró jószágaink is szépen megnőttek, aprítanom kell őket, mert nem fogom tudni etetni őket. Hitelekről folyamatosan kapom a felszólítókat, de sajnos nem tudom őket rendezni, mindig ér minket valami. Sokszor már úgy érzem, hogy a sötét alagútban a fényt, ami kivezet sosem látom meg. Az elmúlt időben ennyi történt velünk. Köszönöm önöknek, hogy végigolvassák e kis naplóimat. Jól esik, hogy van, aki törődik velünk, és reményt ad a mi kis -sokszor szürke, egy hangú és szegényes -napjainkban.
Tisztelettel:
Fülöp Ildikó és gyermekei
