Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sajnos az utóbbi időben ránk jár a rúd, de nagyon. Sajnos kiderült még egy plusz betegség nálam, ami nagyon súlyosnak néz ki, de még a teljes eredmény pár hét, mire meg lesz. Nagyon félek, mi lesz a gyerekeimmel, ha tényleg nagy a baj? Így is el vagyok keseredve az utóbbi időben, csak baj és baj jön. Edinának szépen gyógyulnak a csípései. Niki, aki most jelenleg tartja a frontot, eddig vele rendben van minden. Remélem, nem kiabálom el. Hétvégén szerepeltek a gyerekek a jótékonysági bálon, nagyon ügyesek voltak! Edina és csoportja Mary Poppins zenéjére táncoltak, Niki és csoportja meg az István a király Koppány című dalra léptek fel. Nagyon ügyesek voltak, és szépek, de ami fölözte, hogy kivételesen mindkét apuka eljött, és megnézték a gyereküket. Boldogok is voltak a hétvégén, hogy eljöttek, rég láttam a gyerekekei ennyire örülni. A mostani hétköznapjaink hamar teltek, de részben hosszú is volt. Suli, ovi jól megy a lányoknak. Megkaptam a villanyszámlát is, amit ki sem tudok fizetni: 32.000 Ft, ismételten felkeresett a bank, de most másik hitellel kapcsolatosan, de ez se lesz egy egyszerű, mert egyben nem tudom fizetni, de részletre sem, mert 15.000 Ft kéne havonta, amit szintén nem bírok. Fával is igen nagy hadilábbon állok, mint mindig ilyenkor sajnos. Nagyon bele se merek gondolni, mi lesz még a jövő hónapban, hogy még mi jön addig, és hamarosan itt Mikulás és a karácsony.

Hát sajnos egyszóval ez a hét sem volt jó!
Tisztelettel:

Fülöp Ildikó és gyermekei

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nem is tudom, hol kezdjem, annyi minden történik velünk. Edinán csúnya kiütések keletkeztek azonnal vittem orvoshoz, és *********án kötöttünk ki. Nagy nehezen a doktornő fogadott minket, és hála Istennek kiderült, hogy csak csípés, és az terjedt. Nagyon meg ijedek, mikor valami ilyesmi történik velük, mert nagyon féltem és szeretem őket.

Folyamatosan keresnek a bankok, hogy egyezzek meg velük a hitelek miatt, de egyszerűen nem tudok, mert olyan sok összeszaporodott, hogy ha mindet fizetném, se ennivalóra nem telne, se semmi másra. Tüzelőnk is alig-alig van, nem is tudom, hogy meddig tudom húzni vele. Nagyon fáj, hogy ilyen helyzetben élünk, és egyszerűen semmit se tudok tenni.

Munkám sajnos még mindig nincsen, és már nagyon év vége felé vagyunk és így télen pláne nem vesznek fel ezen a vidéken semerre sem. Én is sajnos lebetegedtem, és nagyon meggyötör. Epémmel sajnos sokat bajlódom, ki kellene vetetnem, de nem tudom, mert mi lesz akkor a gyerekekkel, maguk nem maradhatnak. Nikinek a suli jól megy, sokat hajt, hogy mindenhol eleget tegyen. Sokat segítenek a gyerekek az udvar takarításban is, és persze bent is nagyon szeretik mikor sütök, főzök nekik, imádják a főztömet. Edina mindig mondja, hogy anya miért nem mentél szakácsnak olyan jól főzöl és sütsz!? A legutóbbi bevásárláskor nagyon meg döbbentünk, hogy milyen nagy áremelések vannak az utóbbi hónapokban, hogy szinte az ember alig vesz valamit, és milyen sokat fizet. Így teltek az utóbbi napjaink. Mindenkinek szép napot és sok egészséget kívánok!

Tisztelettel:

Fülöp Ildikó és gyermekei

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Gyorsan telt a mostani hetünk. Edina hála Istennek mehetett oviba, meggyógyult várta is, mert már hiányzott neki a nyüzsgés. Nagy erővel készülnek a november 19-i jótékonysági bálra, ami minden évben megrendezésre kerül nálunk. Ilyenkor a gyerekek mindig készülnek műsorral, amit a szülőknek és a vendégeknek adnak elő. Az oviból van a nagy csoport és minden osztály, akik különböző műsort adnak elő. Nikinek is be van minden napjai táblázva a suliban. Jól jött nekik a szünet, mert nagyon kezd kifáradni a terhelésektől, ami most rajtuk van, és persze még e mellett a tanulás. Barátnőivel nagyon készült a ”Halloween” napra, de nagyon jól sült el nekik, mert a jelmezük is nagyon szuper volt, és végül a cukorkákat, amit kaptak, azt közösen elfogyasztották. Jól érzik magukat a szünetben a lányok, hogy aludhatnak sokáig, de az óra átállítással meg vannak egy kicsit kavarodva, ahogy persze én is. Anyukám szombaton volt 54 éves, nagyon örült, hogy a gyermekei, és unokáival töltötte e napot, igaz ajándékot mi nem tudtunk vinni, de neki nem az volt a fontos, hanem, hogy ott voltunk vele, és a lányok köszöntő verset mondtak a mamának, amin annyira meg hatódott, hogy sírva fakadt. Erőt vett magán, és megvendégelte az unokákat sütivel, aminek nagyon örültek, mert a mama sütije a legfinomabb. Edina ismételten rosszalkodott, amíg én főztem a hétvégén. Mindig agyal valamin, pár héttel ezelőtt írtam, akkor a hajába vágott bele, most meg a szemöldökét ollóval, hát nagyon mérges lettem rá, mondtam is neki, mire oviba megy, ki sem nő neki, de ha ki nevetik meg is érdemli. Ő nagyon eleven kislány, olyanokat csinál sokszor, hogy csak csodálkozom, hogy mi is rejlik még benne. A mostani hét amilyen gyors volt, olyan zsúfolt is. Mindenkinek szép napot kívánok!

Fülöp Ildikó és gyermekei

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sok minden ért minket az utóbbi hétben! Megbetegedett a kisebbik kislányom, Edina szegényt nagyon sajnáltam, mert a nátha annyira megbetegítette, hogy feküdt több napon át, alig evett, ivott, nem kapott levegőt az orrán, és nagyon féltem, hogy belázasodik vagy, hogy korházba kerül. Minden percben figyeltem meg éjszakákon keresztül is, nehogy ne kapjon levegőt. Ki is merültem az utóbbi napokban nagyon. De hála helyre jött, és most már mehet oviba, de még van egy fajta gyógyszer, amit addig kell neki szedni, amíg fül-orr-gégészeten meg nem nézik, mert lehet, hogy a mandulájával van baj. Szemészetre is elmentünk mindannyian, Edinának rendben van. Nikinek viszont és nekem nem. Mindkettőnknek fényérzékenységünk van, amit nem igazán lehet javítani. Kaptunk szemcseppet, elég drága, és nem tudom kiváltani, csak később. Örülök is, hogy eljutottunk szemészetre, mert így legalább kiderült, hogy már szemüvegre nincsen szüksége. Nikinek ki sem tudtam volna váltani. Lebetegedtem én is. Valószínű, hogy elkaptam ezt a náthát Edinától, de megvisel engem is, remélem hamarosan kiheverem. Szegény anyukámat is sajnálom nagyon, mert ő is beteg. Nagyon fájnak a lábai, folyamatosan be vannak neki dagadva. Sajnos meg sem tudtam látogatni, mert le voltunk és vagyunk betegedve.

Nikinek a suli jól megy, meg az LCD tanfolyam is. A mostani hétvégén nagyon örült, mert az apukája meglátogatta, és vett neki egy csizmát, meg egy télikabátot. Én is örültem, vele együtt, hogy szánt rá időt és, hogy vett neki egy pár dolgot, mert én most nem tudok neki venni. Fám is nagyon kevés van, nem tudom meddig bírom húzni vele, mert most már be kell gyújtani minden nap. Apró jószágaink is szépen megnőttek, aprítanom kell őket, mert nem fogom tudni etetni őket. Hitelekről folyamatosan kapom a felszólítókat, de sajnos nem tudom őket rendezni, mindig ér minket valami. Sokszor már úgy érzem, hogy a sötét alagútban a fényt, ami kivezet sosem látom meg. Az elmúlt időben ennyi történt velünk. Köszönöm önöknek, hogy végigolvassák e kis naplóimat. Jól esik, hogy van, aki törődik velünk, és reményt ad a mi kis -sokszor szürke, egy hangú és szegényes -napjainkban.
Tisztelettel:

Fülöp Ildikó és gyermekei

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Gyorsan telnek a mostani napok, minden percet kihasználunk a gyerekekkel, amíg jó idő van. Sok tenni való akadt az udvarokon, és a kertben is. Leérett most már minden és ilyenkor sok munka akad vele. Gyerekek most jól vannak hála istennek, Niki kezdi néha fájlalni a hasát, de nagyon remélem, hogy nem a tejcukra erősödött neki fel. Szemészetre is vinnem kell, mert a szemüvege gyenge neki, az sem lesz ismét olcsó. Edinával nem igazán van változás, neki a napjai szinte szokványosak az oviban. Itthon csintalankodott egyet, mérges is lettem rá, mert belenyírt a gyönyörű szép hajába, ami a derekáig ért, de szerencsére meg bírtam csinálni neki, hogy ne legyen csúnya, ahogy belenyírt. Nem szokott ilyet csinálni, de most kitett magáért. Sajnos az utóbbi időben sűrűn szomorkodnak is, mert az apukájuk nem törődik velük. Edinát szokta néha elhozni az oviból, de őt se sűrűn, és csak azt a kis időt töltik együtt. Fát még nem igazán tudtam venni, csak egy nagyon kicsit, avval talán egy hónapig tudok fűteni, ha bejön a hideg. De majd csak alakul valahogy. Lakással, munkával sajnos még mindig semmi változás nincs. Gyerekeknek még igen sok ruhát is pótolnom kell. Sokszor azt se tudom, hogy mit pótoljak, hogy jusson is, de maradjon is. Nagyon nehéz világot élünk, és még eztán jönnek az újbóli megszorítások és áremelések. Így is nagyon nehezen élünk de eztán se lesz könnyebb! Így telnek mostanában napjaink.
Tisztelettel:

Fülöp Ildikó és gyermekei

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sikerült pár napra elmennem napszámba fűszerpaprikát szedni. Mire haza értem, elég késő volt. Nagyon el is fáradtam benne, igen nehéz fizikai munka volt, de ennek is örültem, mert hó vége felé jól jött ez a kis pénz is. Nikinek meg gyógyult a szája, de most meg náthás lett. Szegényt ilyenkor mindig utoléri minden. Megvolt az első szülői is, nem tudtam részt venni rajta, mert nem értünk haza, csak este. Edinának az ovi egész jól megy, meg szereti az új társait is. Neki is az oviban hamarosan lesz szülői. Nagyon szereti megoldani a tappancs újságban a feladatokat, meg a meséket is szereti benne.

Sajnos még állandó munkahelyet nem sikerült találnom. Nagyon bánt, hogy mi lesz velünk télen, hogy fogom tudni teljesíteni az előttem álló feladatokat. A hivataltól is megkaptam, hogy nem tudnak mit csinálni a lábszomszéddal a kerttel kapcsolatosan, és a kárommal egyáltalán nem törődnek, hogy ez veszteség, és a gyerekemtől tették tönkre a veteményest. Nagyon fáj, hogy ilyen igazságtalanok, hogy a szegény ember mindig húzzák valamivel! Így telt az utóbbi hetünk. Mindenkinek további szép napot kívánok!
Tisztelettel:

Fülöp Ildikó és gyermekei

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A mostani napok gyorsan elrepültek, mint ahogyan ez a nyár is. Kezdődik az Ősz, amire a gyerekek nehezen állnak rá, hogy másképp kell öltözködni, nem lehet most már elindulni póló, rövidnadrág vagy kis ruhában. Nikinek nehezen akar begyógyulni a szájánál a seb, de remélem, hogy most már hamar túl lesz rajta, mert egyre nehezebben viseli. A tanulás most még egész jól megy Neki, még csak az elején járunk, de remélem tartani is fogja önmagát. Niki beiratkozott LCD tanfolyamra is az iskolán keresztül. Már meg is tartották az első órát, egész jónak tartja. Edina is kezdi újból megszokni az ovit, de délben aludni nem akar. Kiesett az első fogacskája is Neki, és olyan boldog volt, hogy a fogtündér hoz neki másikat, és már virít is neki. Most még mozog neki kettő, azt és nézegeti minden nap, hogy van-e másik már helyette, de azok még nem annyira mocorognak. A héten varrtam Nekik egy-egy új szivacs párnát, aminek nagyon örültek, mert a régi már eléggé el volt kopva. Fogorvosnál jártam az elmúlt héten. Ki is húzták a fogamat, de előtte is nagyon meggyötört a fájdalom, de utána is, még mindig, mert be van az egész gyulladva.

Öt kacsát is aprítottunk, és Edina meg is sajnálta őket, hogy etettük, itattuk, gondoztuk és még Ő kacsa gyűlést is tartott nekik, úgy, mint a csirkéknek is persze, most meg már nincsenek ott annyian. Viszont mikor meg sütöttem, akkor nem igazán akart enni belőle, de megkóstolta, és ízlett Neki is. Így teltek a mostani napjaink. Mindenkinek további szép napot kívánok!

Tisztelettel:

Fülöp Ildikó és gyermekei

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nehezen  szoknak a gyerekek a korán keléshez, még mindig furcsa Nekik. Niki kezd megbarátkozni az új tantárggyal, a földrajzzal. Tanul is sokat, van már egy pár ötöse is. Nagy célt tűzött ki maga elé, amin én is meg lepődtem, hogy a kitűnőségét végig akarja tartani a 8. osztályig, nagyon remélem be is tartja. Szegény meg is járta a múlt héten, mert a szája kicsattant, elment orvoshoz, most legelőször egyedül, azt mondja, hogy ne kísérgessem. Nagyon furcsa, hogy ennyire önállósodik igaz 12 éves, de ez hirtelen sok, hogy ennyire hamar cseperedik. Kiderült hogy vírusos, gombás herpesz, holnap megy vissza, de most megyek vele, mert nem igazán akar neki múlni. Edinának az oviban lettek új társai, de azokkal annyira még nem szeret lenni, még mindig hiányzik neki a kis barátnője, aki már iskolás lett. A furulyát is egy darabig abba hagyta, most be van eléggé lassulva, de remélem, hogy ez az utolsó év még sokat változtat rajta. Állatkáink szépen növögetnek, hamarosan lehet majd vágni őket még 1-2 hónap, és be is érnek teljesen. Megcsináltattam a kéményt, mert már nagyon rossz volt, a mostani fűtési szezont nem bírta volna ki, és féltem, hogy nehogy baj legyen belőle, mert azt nem szeretném. Voltak a vizesek is ellenőrizni, és külön szennyvízaknát kell még a tél előtt csináltatnom, mert a fúrt kúti víz nem mehet máshova, az is még egy plusz költség. Mindig van valami, ami közbejön, egy két ház körüli munka, megoldódik, nagy nehezen ott van már a következő és még télire a fáról is kell gondoskodnom, hamarosan itt a fűtési szezon. Munkát még sajnos nem találtam, pedig már nagyon szeretnék dolgozni. A hivataltól kapom majd a szociális segélyt, ami nagyon kis pénz és megélni nem igazán lehet belőle, de a semminél több. Ennyi történt a mi kis családunkban. Mindenkinek további szép napot!
Tisztelettel:

Fülöp Ildikó és gyermekei

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elkezdődött az iskola, aminek Niki nagyon örül, mert az osztálytársai nagyon hiányoztak már Neki. Lett két új tantárgya is, fizika meg földrajz. Kicsit tart tőle, hogy nagyon nehéz lesz, de próbálom pozitívan biztatni, hogy ne féljen tőle. Edinának is elkezdődött az ovi, de Ő nem várta, legszívesebben itthon lenne velem, de ezt úgy nem lehet, mert ez már az utolsó éve az oviban. Furcsa mindkettőjüknek, hogy korán kell kelni, de majd visszarázónak. Nekem sajnos elutasította a pályázatomat a Lidl, pedig nagyon reménykedtem benne, de ez sem jött össze. Próbálok több helyre pályázatokat beadni, interneten keresztül, hátha összejönne, mert nagyon jó lenne egy biztos munka, hamarosan itt a tél is, és nagyon félek tőle, hogy milyen lesz. Felszólító számláim megint gyülemlenek sorozatban, utol se érem magam, kezdhetem előröl, mint szinte egy mókuskerék. A kertből nem sok mindent tudok most már behozni télire, hogy ez a kár ért minket, de egy kis darabig elég lesz a maradék burgonyám. A hivatal felől is nagy csönd van ez ügyben, nem tudom, hogy mi lesz ennek a vége. Nagyon örülök, hogy Önök támogatnak, mert olyan sokszor el vagyok keseredve a kilátástalan helyzetek miatt, amik körül vesznek, hogy sokszor úgy érzem, összeroppanok. A lakásban is, hogy meddig maradhatunk még, nem tudom, de valószínű, hogy nem sokáig. Mikor a gyermekeimre nézek, azt se tudom, hogy leplezem sokszor a fájdalmamat a körülményeink miatt. Belül ezt az érzést nagyon nehéz helyre rakni, és irányítani, de az élet erre is megtanít.

Ennyi történt ezen a héten, mindenkinek további szép napot kívánok!

Tisztelettel:

Fülöp Ildikó és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hetünk mérgelődéssel indult. A kertlábszomszédom jószága (a lova) a kertben széttaposta a burgonyánk egy részét, a céklát, a szárazbabot, a káposztát és a fűszerpaprikát teljesen tönkre tette. Nagyon ideges lettem, és sírva is fakadtam. Pedig úgy reménykedtem benne, hogy az idő ne tegye tönkre, erre meg a szomszéddal járom meg. Fáj nagyon, hogy a gyermekeimnek ennyivel kevesebbet tudok télire kitermelni. Próbáltam vele beszélni, de szóba se áll velem, meg teljesen hidegen hagyja, hogy mi tett a jószága. Pedig a kár igen nagy lett! Jelentettem a hivatalnál, de nem tudom, hogy mi lesz belőle.

Sikerült megvenni Nikinek a felszereléseket, hát igen sokat fizettem érte. Várja már nagyon a sulit, számolja a napokat, és azt ígérte, hogy megpróbál megint kitűnő lenni. Remélem, hogy sikerül Neki a 6. osztályt is sikeresen elvégezni. Edina a fősegédem a főzésben, nagyon szeret ott lenni mellettem, és mindig kérdi, hogy mit miért teszünk bele. Számtalan sok kérdést tesz ilyenkor fel nekem, alig győzőm kérdéseit megválaszolni. De a végeredmény mindig hála, hogy: Anya nagyon finomat főztél, olyan jól esik, mikor ezt mondja.

Az idei nyáron mind a két kislány olyan szépen kiformásodott, sokat nőttek, híztak, igaz a ruházaton ez nagyon meg is látszik. A pótlásuk még kérdéses, hogy hogyan oldom meg Nekik. A nagy meleg miatt a gyerekek csak este tudnak kimenni játszani, de még így is élvezik a szünet utolsó napjait.

Mindenkinek további szép napot kívánok!
Tisztelettel:

Fülöp Ildikó és gyermekei

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Lassan telt az elmúlt hét. Mindannyian kifáradtunk az előző hét nagytakarításában. Hamarosan kezdődik az iskola, amit Niki nagyon vár, hogy több időt tölthessen a barátaival és tanáraival. Edina nem igazán várja az ovit, Ő inkább itthon szeret lenni, mesézni, meg a napi kis kreativitásokat csinálgatni. Az némileg leköti ebben a hőségben. Nagy nehezen sikerült megoldani a bevásárlást is, igaz megcsúsztam a számla beküldésével, de sajnos mindig alkalmazkodnom kell másokhoz. Rengeteg ruhát kinőttek a gyerekek, és nem igazán fogom tudni Nekik pótolni, csak minimálisan. Niki kerékpárját se tudom újítani egy darabig, mert a bele való alkatrészek nagyon drágák, majd gyalog közlekedik a suliba. A hiteleim miatt folyamatosan keresnek, de most ismét, hogy nincs munkám, nem igazán tudok fizetgetni. Ismételten halmozódik, nem tudom mikor ér már véget, de nagyon remélem, hogy találok hosszú távú munkát, hogy megoldja a rengeteg kifizetnivalót, hogy ne a gyerekeimre maradjon, ha nekem valami bajom esne. Igaz, hogy szegények vagyunk, és nagyon nehezen nevelgetem, rendezgetem kis családi életünk, de azt nem szeretném, hogy még a gyerekeim is hitellel induljanak az éltnek, van még igaz jó pár évem, de nem tudom még a sors mit tartogat nekem, de remélem, hogy már csak jót.

Köszönöm segítségüket!
Tisztelettel:

Fülöp Ildikó és gyermekei

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A mostani hetünk gyorsan telt, minden napra jutott munka. A gyerekekkel sok közös házi munkát végeztünk, de persze amíg kedvük volt, és egy kis kikapcsolódást is sikerült erre a hétre rakni. Hét elején az itthoni házimunka, ami nagyon sok volt, egy részét megcsináltuk fűnyírás, udvartakarítás, a kertben is sok termést sikerült elraknunk tököt, paradicsomot főztünk, karalábét, lecsót, raktunk el télire. Szedtünk fel burgonyát is, amin nagyon meglepődtem, mert nagyon szépek, és sok termés van alatta. Sütöttem még a gyerekeknek krumplit és töltött tököt. Edina el is nevezte az apraját dundi krumplinak. A benti nagytakarítással is végeztünk. A kis házi állatkáink meg osztásra kerültek. Edinának jutott a tengerimalac, amit még a vadasparkban kaptak, Nikinek cica, kiskutyus, nekem meg az apró jószág, így mindenkinek meg lett az állatok körüli elrendezése. Edinával külön nevelgettünk egy kiscsirkét, aminek el volt törve a lába, kötözgettük, külön etettük, itattuk, hogy megerősödjön, de most már hamarosan visszamehet a többihez. A hétvégén a gyerekekkel elmentünk strandolni. Nagyon örültek, hogy nagy nehezen meg tudtam oldani, hogy eljuthassunk. Hatalmas öröm és boldogság töltött el, amikor a nap folyamán láttam a gyermekeimen, hogy milyen felszabadultan élvezik ezt a napot. Niki gyorsan meg is ismerkedett egy pár gyerekkel, akik különböző játékokat találtak ki. Edinának is volt pajtása, akivel homokvárat építettek, és labdajátékokat találtak ki. Nagyon szeretnek vízben pancsolni, játszani. Amikor hazaértünk a strandolásból, nagyon meglepődtem gyermekeimen, mert nemcsak az, hogy meg köszönték, hogy elvittem Őket, szegényes körülményeinkhez képest, de még meg is kérdezték, hogy akkor most még ennivalóra maradt, meg a beiskoláztatásra is?! Niki, mivel már 12 éves Ő aztán tisztába van a dolgainkkal, igaz nem teljesen, de lát belőle. Részben az Ő nyara kicsit szomorkás is volt, mert apukája a szüli napja óta nem kereste, ami 20-án lesz két hónapja, se telefonon, se személyesen. Pedig tőlünk még 1 km-re se lakik. Mi ********* szélén, ő meg a közepén. Edinát az apukája néha elviszi a játszótérre, meg sütizni. Ő valamennyire foglalkozik vele. Így telt ez a hetünk. Mindenkinek szép napot és sok egészséget kívánok!

Tisztelettel:

Fülöp Ildikó és gyermekei

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Gyerekek jól érzik magukat a szünidőben. Most már az idő is kedvez Nekik, sokat játszanak kint. A házkörüli munkákat is alig győzöm megcsinálni. Edinának már az oviba valónak sikerült nagy részét megvenni, de még vannak apróságok, amik kellenek. Nikinek még eztán jön, ami szintén nem lesz olcsó. Körbenézegettük, hogy mennyibe kerülnek Neki a suliba a füzetek, írószerek, táska, tolltartó váltócipő, tornafelszerelés, hát nem lesz olcsó, az biztos. Eddig kb. 20.000 Ft, ahogy nézegettük. Munkahelyet még nem sikerült találni, pályázatomra még válasz nem kaptam, reménykedem hátha sikerül. De ezen a vidéken sajnos nem könnyű elhelyezkedni. A lakáson is kellene már újítanom, de erre nem fut egy jó darabig. Most, hogy itthon vagyok a gyerekekkel, sokat tudok velük foglalkozni, amit nagyon is igényelnek. Nagyon szeretik, amikor együtt főzünk, sütünk. Szoktam Nekik napi kis itthoni programokat kitalálni, aminek nagyon szoktak örülni, mint pl.: rajzolunk, gipszformákat festünk, torna napot is szoktunk tartani, ami szintén az egyik kedvencük. Mindig valami újat találnak ki, és ez agyon bevált náluk. Niki már várja sulit is, Edina viszont az ovit nem. Ennyi fért erre a hétre. Mindenkinek sok pihenést kívánok!
Tisztelettel:

Fülöp Ildikó és gyermekei

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A mostani hét programokkal telt a gyerekeknek. A családsegítő központban voltak Nekik szervezve foglalkozások délelőttönként, amit nagyon élveztek. Gyöngyfűzés, egészség nap, akadályversenyek, és kirándulás a vadasparkba, amire én is elkísérhettem Őket. A gyerekek nagyon jól érezték magukat, és persze én is. Szebbnél szebb állatokat láttunk, azt a mosolyt, örömöt és boldogságot látni a kis arcukon fantasztikus érzés. Soha nem volt még részünk kirándulásban így együtt, de nem is gondoltam volna, hogy én is mehetek velük, és együtt lehetünk. A hét közepén megijedtünk: szegény Nikit megcsípte egy darázs, és be is dagadt, azonnal az ügyeletre kellett vinni.

Számlák sorakoznak sorba ismét, és felszólítók is. Sokszor már a postaládát is félve nyitom ki.

Kisállatkáink és a kertünk szépen fejlődnek, csak most már a napsütés kéne nekik. Edina nagyon örül, hogy itthon vagyunk, és mesézhet, és együtt főzhetünk. Irogatjuk össze a beiskolázáshoz mi szükséges, de már nagyon félek, hogy hogyan fogom tudni teljesíteni mindazokat, amire szükségük lesz ismét. És hamarosan itt a fűtési szezon is. Szinte úgy pörögnek a hónapok, mint a napok. Utol se érem magam, és már kezdhetem előröl. Mostani héten ennyi történt.

Mindenkinek szép napot kívánok!

Tisztelettel:

Fülöp Ildikó és gyermekei

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az esőzés miatt nehezen telt a hetünk, mert teljesen beszorultunk, de részben jó volt. Edina kívánsága is teljesült, itthon lehetett velem, volt időnk játszani. Átnézegettük a ruháikat is ismét, mert hamarosan itt a beiskolázás, és újból az ovi, de rengeteget kinőttek. Hogy pótolom Nekik, az még nem tudom. Megkaptam a gyermekvédelmi támogatást is, aminek nagyon örültem. Edina lelete is megérkezett, és hála Istennek minden negatív lett. 80 fajta vizsgálatot csináltak: étel, növény, állat, fűfélék fajtáiból. Viszont még menni kell vele bőrgyógyászhoz, mert nem igazán múlnak neki a kiütései. Sokat főztünk, sütöttünk, és Ők is készítettek főleg sütit, aminek nagyon örültek, hogy Ők készíthették és nagyon finom is volt! Folyamatosan nézek, érdeklődök munka iránt, próbáltam maradni a családsegítő központban az idősek gondozásában, de a hivatal annyit mondott, hogy nincs pénz, és így nem tudnak alkalmazni tovább. Niki nagyon várja már a kirándulást, és a sulit, sokszor hiányoznak Neki a barátai.

Ez a hetünk így telt. Szép napot kívánok!
Tisztelettel:

Fülöp Ildikó és gyermekei

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elnézés kérek, hogy egy kicsit megkésve küldöm a mostani naplómat, de elég sok minden közbejött. A munkahelyemen akadódtak gondok, sokan szabadságon voltak, és így nagyon le voltunk terhelve. De sajnos most 16-án le is telt a munkám, hogy hol találok megint, nem tudom, mert ez a kis munkanélküli, ha lesz egyáltalán augusztusban, semmire sem lesz elég. Itt van hamarosan a beiskoláztatás is, ami nem lesz egyszerű, és persze még Edinának is az oviba kell egy jó pár dolog. A gyerekek nagyon jól érezték magukat tesómnál, de leginkább a strandolás volt Nekik a legjobb, imádnak pancsolni. Niki várja már a tábort, ami augusztusban lesz a tanulmánya által. Edina meg nagyon szeretne itthon lenni velem, még az ovi szót se akarja már hallani. Intéznem kellet a gyermekvédelmi támogatást is, nagyon remélem, hogy megkapjuk, mert ha nem, a tankönyveket nem fogom tudni megvenni Nikinek. Gyámhivatalban is voltam ismételten, mert Niki apukája nem fizet tartásdíjat, és a kislánnyal sem tartja a kapcsolatot, csak nagyon ritkán, ami a kislánynak nagyon rossz!

Orvoshoz is mennem kellett most már. Nagyobb kivizsgálást csinálnak nekem. Nagyon félek, hogy valami rosszindulatú dolgot találnak. Igaz saját hanyagságom is, de mindig a gyerekeim vannak a szemem előtt, hogy az Ő részükre teljesítsem, amit csak lehet.

Kertünkben szépen érik be most már a paradicsom, meg a krumpli, aminek nagyon örülünk, mert ennyivel kevesebbet kell legálább megvenni. A gyerekek élvezettel szedegetik velem együtt. A kis állatkáink is szépen fejlődnek, remélem meg is fognak maradni, mert a gyerekekkel együtt nap mint nap gondoskodunk róluk és látványosan nőnek. Remélem, ez a változékony idő, egyszer kánikula egyszer vihar, jég nem tesz semmiben sem kárt.

Így telt ez a hetünk. Mindenkinek szép napot kívánok!
Tisztelettel:

Fülöp Istvánné és gyermekei