Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Az elmúlt héten bár őszi szünet volt mi mentünk óvodába, dolgoznom kellett, mivel nyáron elfogyott az összes szabadságom. Hála Istennek, most úgy tűnik, túl vagyunk az elhúzódó betegségen, kicsit még köhögnek a lányok, de mindenki tűrhetően van.
Tervezzük, hogy hétvégén elutazunk a Mamáékhoz, mert a négy napos ünnep alatt nem volt pénzünk vonatjegyre. Nem tudtunk menni sehová.
Már nagyon vágyakoznak a gyerekek, régen voltunk otthon. Folyamatosan gondolkodom, hogyan oldjuk meg az életünket, a lakásproblémát, de semmi nem jön össze sajnos. Bele se merek gondolni, mi lesz velünk, ha nem történik valami csoda, aminek az esélye napról napra kisebb... Ideges és türelmetlen vagyok sajnos a felgyülemlő gondok miatt. A héten ismét voltam a fogászaton, lassan elfogynak a fogaim, de nem merem kivárni most már amíg nagyon fáj, a múltkor megszenvedtem vele.
A héten megkaptuk a támogatást is, vettem a gyerekeknek egy kis finomságot, mert így hó végén már alig van valami a hűtőben, és a polcok is üresek. Most egész héten egy új játék után vágyakoztak, amit valakinél láttak: egy puha kis szőrpamacs, ami különböző hangokat ad ki. Nagyon aranyos! Megnéztem a játékboltban...gondoltam jó ajándék lenne Karácsonyra, de nagyon elszomorodtam, mert 9000 Forintba kerül!
Ennyi pénz az egész Ünnepre nem jut sajnos, biztosan nagyon csalódottak lesznek, hogy nem kapják meg a pamacsot, de nem tudom megoldani sehogyan. A boltba megérkeztek a csoki mikulások, és a szaloncukrok, így minden bevásárlás nagyon nehéz. Nem mindig értik meg, hogy nincs rá pénzem. Most készülnek levelet írni a Mikulásnak, hogy időben legyenek.
Talán most ennyit írnék. Szép napokat kívánok!
Tisztelettel:
Füredi Tiborné
