Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Mit is írhatnék, itt a tél, fázunk, hideg van. Tüzelőnk nem sok van, így hét közben csak délután, inkább este gyújtok be.
Foglalkoztat a gondolat, hogy nemsokára itt a Mikulás, az óvodában már árulják az adventi koszorút, hamarosan karácsony. Szép ünnep, de nekünk szegényebb családban élőknek bizony nagy fejtörést okoz, hogy valami kis ajándék is jusson a fa alá, és az ünnepi étel is hiánytalanul az asztalon legyen. Eddig még minden évben sikerült a gyereket valami ajándékkal meglepni, bizony volt még, mikor kicsik voltak csak egy-egy százforintos dolog volt az. Most viszont már mondják, hogy mit "kérnének a Jézuskától". Év közben egyáltalán nem veszünk nekik játékot, vagy olyan valamit, ami nem a létfontosságú dolgok közé tartozik. Így próbáljuk azt adni, amit kérnek legalább egy évben egyszer.
A minap volt épp nézeteltérésem a nagylányommal, miután megjegyezte, hogy egyik-másik osztálytársának már "facebook-os" telefonja van, magyarul internet előfizetéses. Nekünk sajnos ilyenre nem telik, de valószínű, ha lenne rá, sem vennék egy hatodikos gyereknek telefont. Mondtam is Neki, elmagyaráztam milyen költségeket vonna ez maga után, elfogadta, és beletörődött. A másik vágy viszont talán teljesíthető az mp3, imád zenét hallgatni, mint minden 12 éves leány. Fiam kis dolgot kér, focikesztyűt, utána megyek megszerzem Neki, mert itt a faluban nem lehet kapni. Mesi babát szeretne, amihez vannak kiegészítők is. Remélem, tudjuk teljesíteni kívánságukat, hogy ez a szép ünnep még szebb legyen mosolyuktól.
Közös hétvégénk barátainkkal elmaradt, közbe jött nekik valami nem tudtak eljönni. Gyerekek nagyon sajnálták, beleélték magukat. Talán majd egy másik alkalommal.
Üdvözletem küldöm minden családnak, olvasónak és köszönöm az Alapítványnak, Támogatóknak a segítséget, amit nekünk nyújtanak!
Üdvözlettel:
Varga Jánosné
