Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Hosszú hetünk volt, egyrészt áthúzódott a múlt hétről a csalódottság, a düh, és a még nehezebb helyzetbe kerülés.
Kifizettem a lakáshitelt, ami már 48000 Ft-nál is több, egyéb ez
Az az egy dolog tartja bennem a lelket, hogy vannak Önök, és ha tehetném, átölelnék mindenkit!
A gyerekek megvannak, habár Janika torka begyulladt, itthon maradt a héten, a többiek szerencsére nem betegedtek meg eddig.
Még nem szóltak Janika agy-műtétjével kapcsolatban, de már az lenne a legjobb, ha nem Decemberben kerülne rá sor.
Azt sem tudnám, mit csináljak. Réka ügyesen tanul, néha elámulok a szorgalmán, már-már én is soknak gondolom,de így van jól.
Vivien az én kis esőmanócskám… háááát, elég nehéz, hiányzik Neki nagyon az Apuka, és mindig azon aggódik, hogy nem szeretem, pedig napjában többször elmondom Neki, hogy Nagyon, de nagyon szeretem, és büszke vagyok rá!
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy elég ha Rékát az ölembe veszem, Ő egyből sír, és azt mondja Őt nem szeretem...
Egy ideje elhagytuk a gyógyszerét, kicsit most nehezebb, mint eddig. Éjszaka megint járkál, vagy csak áll az ágyán mozdulatlan, vagy ül és olyan, mintha beszélne valakivel. A frászt hozza rám. Eddig mindig egy ágyban aludtunk, és úgy néz ki ez így is marad (azt mondja egy néni szokott jönni és beszél neki nem fél tőle, csak állandóan takargatja és nézi). Úgy sajnálom, mert neki csak: szivárványt, csillagot, holdat, színes buborékot, mosolygó embereket és lepkét kellene, hogy lásson és érezzen. Tehát ezért vagyok én, hogy segítsem és átsegítsem a nehézségein. Igyekszem!
Tisztelettel:
A Lencsés család
