Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Nagyon fárasztó volt az elmúlt hetünk. A munkahelyemen karácsonyi készülődés, az óvodába megérkezett a Mikulás a gyerekek nagy örömére, most már ők is Karácsonyra tanulnak, gyakorolnak. Sok a program, amin részt kellene venni, de kevés az időnk... Mindig rohanunk sajnos.
Itthon is próbálok haladni a munkámmal, bár igen lassan sikerül.
Elkezdtem a takarítást szépen beosztva eltart Karácsonyig is akár...
Hétvégére rokonokhoz voltunk hivatalosak utómikulás ebédre. A lányok nagyon örültek, de nekem torlódik a házimunka már egy ideje. Kaptak mikuláscsomagot, kis meglepetést, jót játszottak. Kell egy kis kikapcsolódás a rohanó hétköznapokból, de néha még ez is gondot jelent.
Szeretnék haladni, haladni, haladni... De nem megy... Csináltunk a lányokkal egy próba mézessütit, nagyon jól sikerült, el is fogyott hamar. Ha lesz energiám, talán megcsináljuk az Ünnepre. A héten fogászatra is kellett mennem, ismét nagyon fájt egy fogam, ki kellett húzatni. Tüdőszűrésre is hivatalos voltam, minden napra jutott valami jó program. A lányok már nagyon unták, hogy szinte nem is látnak, csak hajnalban. Munka után vásárolgatunk, bár nagyon nehéz, mert nyűgös a kisebbik lányom. Karácsony előtt néhány nappal már nem szeretnék üzletbe menni, mert elviselhetetlen, amit az emberek csinálnak.
Mindent megvenni bármi áron. Szinte képesek eltaposni a másikat, mert mindenki siet ugyan, de minden kellene. Szörnyű egyszerűen! Mi csak szerényen ünnepelünk, ajándék még nincsen a láthatáron, annyi a fizetnivaló. Úgy tűnik karácsonyfát se tudunk venni idén... Talán fenyőgally lesz.
Még reménykedünk, hátha jön a Jótündér, és széppé varázsolja az Ünnepünket, de eddig nem jelentkezett. Nagyon várjuk minden pillanatban, hátha telefonál. Izgalmas program!
Üdvözlettel és tisztelettel:
Füredi Tiborné
