Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ismét eltelt egy hét. Nagyon gyorsan pörögnek a napok, pedig még csak most volt hét eleje. Hát ezt a heti hőséget elég nehezen viselték a gyerekek, annyira beszorult a levegő az egész lakásba éjjel hiába voltak nyitva az ablakok, nem sok mindent ért. Olyan tíz óra körül már ugyanolyan meleg volt bent, mint kint. A három lány meg ennek ellenére meg van fázva. Nagyon csúnyán köhögnek, és folyik az orruk. Pénteken bevásároltunk az iskolába és az óvodába. Még cipőket kell venni a gyerekeknek, mert hiába kaptak az unokatestvéreiktől, de Aliznak már nem jó, Szilvinek meg még nagy. Voltak kint az oviból is környezettanulmányon, meg még a Emmáról kérdeztek néhány dolgot, mert szülőire nem tudtam elmenni kedden. Aliz már pénteken mehet, Szilvi meg majd csak 7-én vagy 8-án kezdi meg az óvodát. Változó a hangulata, hol menni akar, hol meg nem, Aliz meg már nagyon várja. Józsika nem rajong annyira azért, hogy menni kell a suliba, de most már nagyon rá kell állnia a tanulásra, és el kell döntenie, hogy hová is akar menni tovább tanulni. Nehéz lesz az biztos, de most az Ő jövőjéről van szó. Endre volt az orvosnál, szerencsére jó a cukra, csak valószínű, hogy ingadozott Neki valamiért. Most aránylag jól van, csak ennie ne kelljen, mert akkor minden baja van. A kertet is megviselte ez a meleg, hiába van locsolva reggel és este, nem olyan amilyennek lennie kéne. Főleg az uborka, ami lesárgult.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetünk elég jól telt, Dettike oviba mehetett. 11.30-ig még nem ebédelhetett az oviban, de ígéretet kaptunk, hogy elsejével megpróbálhatjuk.
Aminek nagyon örült, hogy mielőtt elhoztam, mindig a kinti zuhanyzó alatt hűsíthették magukat a gyerekek, amit nagyon élvezett.
Igazán klassz óvoda, és óvónénik vannak ebben az oviban. Nagyon hálás vagyok nekik, hogy ilyen szeretettel, és odafigyeléssel vannak Dettike iránt. Csuda családias a környezet, és én is jól érzem magam, ha megyek, olyan, mint egy nagy család.
Mivel Detti oviba volt, így kihasználtuk az időt a két nagyobbal és levittem őket a szabad strandra minden reggel 9-től 11-ig eddig még nem volt olyan meleg, és jókat hancúroztak a vízben, így nekik is lett egy kis szabadság, mivel hármójukat, már nehezen tudom, figyelemmel kísérni.
Itthon minden rendben, egész jól van Janika is, habár egyre többször okoz neki nehézséget egyes szavak kiejtése, vagy épp a jelentése.
Apuka munkahelyén viszont, nagy a gond, még munka van is, sőt elég sok, de már pénz az valahogy nincs, hónapok óta nincsenek rendesen kifizetve, épp, hogy csurran-cseppen. Lassan csak a férjem, saját fenntartására elegendő, hogy ott tudjon maradni.
Nem tudom meddig lesz ez így kivitelezhető (fizetés nincs, előleg épp, hogy). Miből éljünk, akkor és miből fizessük a rezsit?
Ott sem hagyhatja, mert akkor még ez sem lesz. Kéthetente jár haza, és konténerben szállásolják el őket, ebben a nagy hőségben, az biztos, hogy pattanásig feszült a húr a nyolc tagú brigád között, ahol többen, többet isznak mint esznek. Mondjuk ez engem nem érdekel, semmi közöm hozzá.
Na mindegy, majdcsak lesz valami másik munkahely kilátásban, és akkor talán válthatunk, de a lakáshitel miatt nem lehet szünet, nem engedhetünk meg egy kimaradást sem, mivel Anyukámék háza is zálogban van, a miénkkel együtt, ők is nagyon félnek, már lassan 60000 Ft csak az OTP-kölcsön. Elkeserítő, mert ez akkor is csak egy viskó, és mire kifizetem, nagy valószínűséggel már nem is fog állni.
Amikor felvettük a hitelt, fix 14600 Ft törlesztéssel öt éven keresztül, persze utána folyamatosan emelkedett volna, de ez nem így lett.
Egyre jobban azt érezzük, hogy semmink sincs.
Megpróbáljuk kihasználni még ezt a pár napot, kutatunk egy kis örömforrás után.
Tisztelettel:

Lencsés Jánosné