Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Elég nehéz hetünk volt ismét. A gyerekek még végig otthon voltak, de úgy tűnik, sikerült kimászniuk a betegségből. Most én vagyok a soros, alig tudok fönn lenni, de nem tehetek mást, nem feküdhetek sajnos, pedig nagyon jól esne. Kétségbe vagyok esve, mert sehogy sem alakul az életünk, nem tudom hová költözünk egy hónap múlva. Nem tudom miből költözünk... Semmit nem tudok!
A héten a férjemnek a munkaügyibe kellett mennie, megcsillant a remény, hogy lesz valami...de semmi. Még egy tanfolyamról is lecsúszott sajnos, pedig jó lett volna, semmi nem jön össze mostanában. A gyerekekkel készülünk itthon a farsangra, már nagyon várják. Sikerült ismerősöktől kölcsönkérni jelmezt, így az hála Istennek nem kerül kiadásba. Hétvége felé kimerészkedtünk szánkózni, hóembert építeni, de a nagy hideg miatt nem sok időt töltöttünk a szabadban. Félek, hogyha újra megfáznak, kezdődik minden elölről.
Sajnos gyenge az immunrendszerük.
Most hétvégén mosok, főzök, takarítok, amit hét közben nem sikerül elvégezni, azt ilyenkor pótolom. Sütöttünk a gyerekekkel egy kis sajtos pogácsát, hamar el is fogyott. Még egy kis meglepetést kéne csinálnom, mert a nagyobbik lányom szülinapja lesz, de azt csak akkor lehet, ha elalszanak.
Tisztelettel:
Füredi Tiborné
