Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Túl vagyunk a nagy farsangi mulatozásokon, elég is volt belőle ennyi.
Óvodában, iskolában, mindenütt őrület. Igaz, én magam részéről sajnos nem vagyok túl mulatozós fajta...talán ezért szenvedek februárban,de azért túlélhető...
Még mindig nincs megoldás a lakásproblémánkra és ez nagyon félelmetes.
Megyünk az utcára hamarosan...? Nincs semmi lehetőség a szabadulásra ebből az ördögi körből. Nem tudom mi lesz velünk, kétségbe vagyok esve. Főként a gyerekek miatt bár én se mennék szívesen híd alá aludni, se hajléktalan szállóra. Nem történik semmi és én is leálltam, mintha béna lennék, nyomasztó helyzet, nem kívánom senkinek.
Igaz, Isten bármit megtehet és az Ő gondolatai nem a mieink, de most nem tudom, hogyan lesz tovább. Bízom benne, hogy nem hagy elveszni minket, látja a bajainkat, de valami miatt vár vagy én úgy látom, hogy egy helyben topogunk, majd kiderül hamarosan.
Kicsit szomorkodom amiatt is, hogy lejár az egy évünk lassan az Alapítványnál...nagy érvágás lesz, ha nem kapjuk már a támogatást. Bele se merek gondolni. Nem panaszkodni akarok, de más témám nincs úgy tűnik jelen helyzetben. Kérem, ne haragudjanak a kedves Olvasók! A hétvégére nagy hó esett, de már el is olvadt mára nagy része. A gyerekekkel voltunk kinn szánkózni, hóembert építeni, most szombat délután közösen házimunkát végzünk, főzünk, kicsit pihenünk.
Szép hetet kívánok tisztelettel:
Füredi Tiborné
