Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A hetünk nem jól kezdődött. Dóri beteg lett, hányt és lázas volt, elvittem orvoshoz, írt gyógyszert, de nem volt pénzem kiváltani. Szényen, de a doktornő adott pénzt. Két nap múlva vissza kellett vinnem, mert nem javult, mindent kihányt, és még ment is a hasa. Be kellett vinnem a korházba, a fertőzőre, ott az orvos közölte, hogy maradni kell, mert ki van száradva, infúzióra kell kötni. Most mit csináljak? Gondoltam, Daniért oviba kell menni, sírtam, kit válasszak, maradjak, vagy mennyek haza Danihoz? Senkinek nem kívánom ezt, mikor választani kell két gyerek közt. de Danit nem hagyhatom egyedül. Senkim nincs, aki segítsen, így szóltam bent, hogy csak az infúziót tudom megvárni, aztán visszem haza, mert nem tudom máshogy megoldani. Egy napot maradtunk, addig Dani a szomszédnál volt. Mikor haza értünk, látni kellett volna Danit, hogy milyen boldog volt. Nem tudtam letenni az ölemből, sírtam. Jó gyógyszert írtak fel neki, hála Istenek, mert jobban lett, úgy három nap után láttam a gyereken, hogy jobb neki. Nehéz egyedül két kisgyerekkel, segítség nélkül. De hála Istennek, túl vagyunk rajta, csak azért imádkozom, hogy ilyen többet ne legyen!
Tisztelettel:
Szakácsné Kiss Katalin
