Bemutatkozó
2002 januárjában ismerkedtünk meg. Marinak akkor már volt egy fiúgyermeke a korábbi élettársától, akit azért hagyott el, mert állandóan bántalmazta, és ez már elviselhetetlen volt, és hazaköltözött a szüleihez. Ekkor már egyhónapos terhes volt.
A gyermek születése után négy hónappal költöztünk mi össze. Ami úgy kezdődött, hogy albérletbe költöztünk, egy nagyon rossz minőségű házba. Ami még életveszélyes is volt, beszakadt plafon, megtámasztott falak. És ami még goromba volt, se víz, se villany, és magas lakbér. Akkoriban volt munkám, de keveset kerestem, Egy éven át laktunk itt. Utána költöztünk egy anya-fia családhoz, ekkor már hathónapos volt Mari fia, mikor tőlem is terhes lett. Ezen az albérleten 6 hónapot töltöttünk. Innét is költöznünk kellett, mert nem egyeztünk a főbérlővel. És akkor ismét költözni kellett egy olyan házba, ahol volt egy lepusztult szoba, konyha, fürdőszoba. WC. Ház, ahol se ajtó, se ablak, se plafon. Mindent rendbe tettem, dolgoztunk éjjel-nappal, hogy rendbe tegyük a házat. De itt nem kellett lakbért fizetni, csak villanyt. Mari itt szülte meg a nagylányomat, Miskó Lédát. Borzasztóan örültünk neki, nagyon vártuk. Aztán megbeszéltük, hogy a neve Johanna legyen, de hát szüléskor Mari elfelejtette a nevet, amit megbeszéltünk, és zavarában Lédának kereszteltette, amit én rossz néven is vettem. És még a mai napig is eszembe jut néha. De most már csak így durcásan, minden harag nélkül.
Azóta is imádom a lányomat. És most már nem is tudnék más nevet elképzelni a lányomnak, aki mellesleg már nagylány és okos.
Sajnos Léda szívbetegen született, és még penészallergiás is. Ez a betegsége is nagyon sokba kerül. 8 hónapos terhes volt már az élettársam, amikor megint költözni kellett. Most egy elég normális házba tudtunk beköltözni, víz, villany bent volt, fürdőszobás lakás volt. Ezért havonta 40 000 Ft-ot kellett fizetni, ami már elég nehezen jött össze. Alkalmi munkákból éltünk, hol fizettek, hol nem, s tehetetlen voltam. Sokszor veszekedtünk a pénz miatt, hogy nincs gyógyszer, éhezünk, máról holnapra élünk. Aztán megszületett Bettina nevű lányunk egészségesen. Örültünk is neki, igaz, fiúnak vártuk, de lány lett. És elkényeztettük. Utána már elég rosszul éltünk, kezdődtek a veszekedések, a viták minden nap, nem tudtam, mit csináljak. Rossz útra tértem. Evelin úgy született, hogy 6 hónapos volt, amikor börtönbe kerültem. 1 év 8 hónapot kaptam lopásért, ami nagyon nehéz volt mindegyőnk számára. Mari járt hozzám beszélőre. Nagyon bántam, hogy így alakult. 1 év 1 hónapot töltöttem Baracskán, 7 hónapot elengedtek jó magaviseletem jutalmául. Evelin lányom már 22 hónapos volt. Nagy volt az öröm, de nem sokáig tartott, jöttek a gondok. Költözni kellett a tél közepén, munkám nem volt, s belekeveredtem egy rossz csoportba, felvétettek velem ötszázezer forintot, amiből nem láttam egy forintot sem. És ezt most vissza kell fizetnem, így majd lefoglalnak, amit tudnak, vagy a fizetésemből lefoglalják.
Visszatérve a szabadulásomra, megszületett a negyedik lányom. Írisz, aki vesetágulattal született 2010. október 10-én. Eközben 2008-ban fölvett a **** önkormányzat 3 hónapra dolgozni. Örültünk nagyon, kicsit jobb lett az anyagi helyzetünk. De semmi nem oldódott meg, a gyerekek betegek, a bank sanyargat, fizetni nem tudok. Ráadásul Mari fiúgyermeke súlyos cukorbeteg lett. 2010 decemberétől már cukorbeteg volt, de sajnos nem vettük észre, csak fogyott, sokat evett, azt hittük, nő a gyerek, de januárban, 2011-ben elvittük orvoshoz, megállapították, hogy cukorbeteg, és ez a mai napig, vagyis élete végéig elkíséri. Megpróbálunk vele együtt élni, de nagyon nehéz. Bele kell törődnünk.
Azóta már más munkahelyem van. A ****-i **** Zrt-nél vagyok 9 hónapra, aztán 3 hónap munkanélküli leszek, és utána megint felvesznek 9 hónapra. Ami így állandósul évente 3 hónap kieséssel. A fizetésem 64 ezer Ft. Jelenleg Mari szüleinél lakunk. Itt építettünk egy kis faházat, amit szorgalmasan építgetünk.
Bezeli Mária és Miskó László