Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten a munkahelyemen tavaszi szünet van a gyerekeknek, így én is szabadságon vagyok.

Néhány napot vidéken töltöttünk a mamáéknál, amit nagyon élveztek a lányok. Találkoztak az unokatestvérekkel, sokat játszottak a jó friss levegőn. Nagyon szép időnk volt végig, hála Istennek. Visszafelé úton találkoztunk a másik nagyiékkal is, csak rövid ideig sajnos, de örültünk egymásnak.

Délutánonként locsolgatjuk a virágokat, gyűjtjük és összevágjuk a lehullott, száraz kis ágakat, zsákokba rakjuk...bár tegnap valami ok miatt nem jött a zöldhulladékos autó, reméljük majd csak ide ér egyszer.

Hétfőn lesz a beiratkozás az oviba, nagyon izgulok, hogy vegyék föl a gyerekeket! Ha nem sikerül mindkettejüket elhelyezni, és a férjem nem tud munkába állni, akkor nem tudom mihez kezdünk.

Tegnap volt a rezsi elszámolásunk a főbérlő nénivel. Sajnos a múlt hónapról van hátralékunk, így 54.000 Ft-ot kell "elővarázsolnom", de fogalmam sincs honnan! Ha nem rendezzük az adósságot, nem maradhatunk, és akkor vége mindennek! Aludni se tudtam az éjjel, ha a banki tartozással maradok el, fölmondják a hitelt és akkor is végünk van!

Már csak a CSODÁban bízom, hogy Isten nem hagy magunkra segítség nélkül. Nagy segítség számunkra ez a 25.000 Ft-os havi támogatás, így a gyerekek étkezése nincs veszélyben. A többit meg majd osztjuk, szorozzuk.

Igyekszem mindig csak a következő "lépésre" koncentrálni, mert félek, hogy egyébként megbolondulok a sok baj miatt.

Holnap még tervezünk a reggeli Mise után egy nagy sétát május "tiszteletére". Vásárlós helyre nem megyünk, mert akkor sajnos félő, hogy kitör a hiszti. Nem mindig értik meg a lányok, ha valami nincs...

Nagyon szeretnének már elmenni az állatkertbe, de még fél éves budapesti tartózkodásunk alatt nem sikerült félre tenni egy családi jegyre majd egyszer talán! Szép tavaszi napokat kívánok Mindenkinek!

Üdvözlettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét a Húsvéti készülődés jegyében telt. Ilyenkor komolyabban elgondolkozunk életünkről, sorsunkról, az ÉLET értelméről. Arról, hogy milyen a hozzáállásunk a nehézségekhez, hogy elfogadjuk vagy lázadunk a "Keresztünk" ellen. És milyen az Isten "hozzáállása"... Ő elfogadta a KERESZTET értünk, szeretetből.

Igaz, hogy nincs semmink, amit nagyon szeretnénk: se szép házunk, se mosógépünk... De ÉLETET kaptunk s vele számtalan lehetőséget a boldogságra, segítséget, amit észre kell vennünk!

Most próbálok igazán nyitott szemmel járni és elfogadni Isten ajándékait. A munkahelyemen a gyerekekkel tojást díszítettünk, a hét végén pedig a Nagyheti szertartásokon vettünk részt. Nagyon várták már a tavaszi szünetet, ami bentlakásos iskola lévén nálunk a Húsvét és az azt követő hét.

Itthon is nyüzsögtek a gyerekek, várták a "húsvéti nyuszi" érkezését. Segítettek a kert gondozásában, locsogatták a virágágyásokat, de a magok nem akarnak kikelni. Itt-ott kinyílt egy-egy tulipán, nárcisz aminek megörültek.

A férjem füvet vágott, én igyekeztem kiszedni a füvet, ahol a fűnyíró nem bírta.

Szombaton délelőtt takarítottunk, délutánra pedig meghívást kaptunk a férjem nagynénjéhez. Finom ebéddel várt minket, sok meglepetés várt a gyerekekre: MEGÉRKEZETT A NYUSZI!!

Csoki, csoki, játék... apróságok, de a lányok nagyon tudnak örülni minden pici dolognak.

Vasárnap ünnepi Szentmisén vettünk részt reggel, azt követte kicsit rendhagyóan a sonka főzés...ebéd majd a tojásfestés, ami igazán mókásra sikerült.

Áldott Húsvétot kívánunk Mindenkinek!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten hála Istennek, megkaptuk a támogatást, amit eddig szinte el se mertünk hinni!

A gyerekek első kívánsága kakaó és sajt volt, ez eddig igen ritkán jutott nekik.

A héten próbáltam az óvodát intézni, megkértem a munkahelyemről az igazolást és megírtam a kérvényt, amelyben kifejtettem,hogy milyen nagy segítség lenne számunkra, ha fölvennék és főként ha oda vennék föl a gyerekeket. Munkába menet vinném őket, és hazafelé jövet hoznám, a férjem pedig kereshetne magának munkalehetőséget, mert jelenleg Ő van velük otthon. Sokat sétálnak, mennek a játszótérre, de a nagyobbik lányom mégis gyakran szomorkodik, hogy milyen jó lenne már oviba járni és játszani a gyerekekkel! Férőhely hiány miatt szeptemberig szóba se jöhet sajnos.

Egy kis csalódás is ért a héten, úgy nézett ki a helyzet, hogy egy kedves ismerősünk tud "szerezni" egy használt mosógépet számunkra, (mert már lassan bele bolondulok két hónapja a kézi mosásba) de már elajándékozták egy szintén rászoruló családnak addigra…

Délutánonként segítettünk a főbérlő néninek a kertet rendezni, gyomlálni, ásni, a gyerekek virágmagokat szórtak és öntöztek, ami nagy élmény volt nekik. Minden nap meglocsoljuk a kislocsolóval és várjuk, hogy kibújjanak a virágocskák.

Szombaton nagytakarítást csináltunk, nem tudom Húsvétig lesz-e még elég időm rá. A lányok is segítettek porszívózni, port törölni, padlót törölni. Bár így sokkal lassabban haladtam, de akartak segíteni!

Ma Virágvasárnap volt, szentelt barkát kaptunk a Szentmise végén a kezünkbe, hazavittük otthonunkba. Várjuk a Nagyheti szertartásokat! Nagy lelkesedéssel a tojásfestést és "sonkafőzést", mert idén az is lesz! Áldott, Szép Ünnepet kívánunk Mindenkinek!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné 

Füredi Tiborné vagyok, 35 éves.

Gyógypedagógiai asszisztensként látás és halmozottan sérült gyermekekkel foglalkozom. Jelenleg **********-en lakunk férjemmel és két kislányunkkal. *******-án van egy romos kis házikónk, amit fel szerettünk volna újítani, de pénz híján sajnos csak romlott a helyzet… nem sikerült!

A védőnő és a családvédelmis nem megfelelőnek találta a környezetet a gyermekek számára. Biztonságunk érdekében lépnünk kellett, de nagyon nehéz anyagi helyzetünk miatt (akkor már csak GYES-t kaptam) albérletet nem tudtunk fölvállalni. Hála Istennek, kaptunk egy nagy lehetőséget.  **********-en egy idős néni befogadott minket, ház körüli segítség és rezsifizetés fejében. Ennek nagyon megörültem, mert régi munkahelyemen előzőleg kaptam álláslehetőséget (nyártól), de a lakhatás nem oldódott meg egy ideig. Október végén sikerült fölköltöznünk **********-re. Nagy lelkesedéssel indultunk neki az útnak. Esélyt kaptunk az „ÉLET”-re. Nagy boldogságba hamarosan a szomorúság és fájdalom is „beszökött”…

A két kislányt nem vették föl óvodába helyhiány miatt, majd szeptembertől.

Minden lehetőséget megpróbáltam, de nem sikerült elhelyezni őket sehová. Zita közben betöltötte az 5 évet, sokat szomorkodik, hogy még nem mehet oviba. Flóra szeptemberben lesz 3 éves, reméljük Őt is felveszik óvodába.

Már ki is „szemeltünk” egy óvodát a munkahelyem közelében, de nem igazán bíztatnak, hogy fölveszik őket oda, pedig nagyon megkönnyítené az életünket, ha reggel tudnám őket vinni, délután a munka után pedig hozni is…

Így férjem is dolgozhatna, mert jelenleg ő vigyáz rájuk, jövedelme nincsen, én 6 órában dolgozom a GYES mellett, amiből nagyon nehezen tudunk élni.

A férjem 37 éves, pedagógiát tanult, de nyelvvizsga hiányában a diplomát még nem kapta meg. Egy betegség kínozza már hosszú évek óta, amiről az orvosok sem tudnak túl sokat… Annyi kiderült, hogy nem epilepszia, hanem pszichés eredetű… Talán a pánikbetegség és depresszió „vegyülete”. Rosszullétei miatt egy időben az utcára sem tudott kimenni, így munkát sem vállalhatott. Illetve próbálkozásai voltak, de többször rosszul lett vagy az út közben, vagy a munkahelyen. Jobb és rosszabb időszakok váltják egymást… Most, hogy picit „jobb” a helyzetünk, az Ő állapota is jobb. Jelenleg a gyerekekre vigyáz, délután pedig a főbérlő néninek segít a kert rendezésében, és így nem kell albérleti díjat fizetnünk, csak a rezsit. Sajnos a banki tartozás miatt még az is gondot jelent, de valahogyan igyekszünk befizetni… Ennivalóra nem is igazán sok maradt, ezért nagyon boldogok vagyunk, hogy részt vehetünk a „Fel a Fejjel!” programban. Most különösen is segítségre szorulunk, mert **********-re költözésünk után betörtek *******-i kis házunkba és minden mozdítható dolgot elvittek. Csak kevés holmit hozhattunk magunkkal, és mindenünk odalett! Újra kell kezdeni berendezni a lakást, de nagyon nehéz pótolni az elvitt dolgainkat (centrifuga, mosógép, ruhaneműk, ágyhuzatok, stb.) A „rosszabbik” mosógépet hoztuk el, ami már második hónapja nem működik. Kézzel próbálok mosni, de kevés sikerrel. Sajnos jelenleg használt gépet se tudunk venni. Próbáltam több helyről is segítséget kérni, de sajnos választ sem kapok leveleimre. A sok szomorúság és idegesség közepette nagy boldogság számunkra ez a havi 25.000 Ft támogatás! Nagyon örültek a gyerekek, amikor beszélgettünk róla, hogy milyen jó lesz, mert nekik is lesz „normális” reggelijük, kakaóval és tudunk főzni is!

Sok embernek ez természetes, de nekünk ez egy NAGY CSODA! Köszönjük!

Tisztelettel:

                        Füredi Tiborné