Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Megérkezett a rossz idő sajnos, a napokban be kellett kapcsolnunk a fűtést. Félek, nehogy még jobban megfázzanak a gyerekek, így is folyton beteg valamelyikük. Néhány napot mentünk óvodába és a kicsi belázasodott. Tényleg kétségbe ejtő, hogy miből fogunk élni, ha mindig táppénzre kell mennem. Magas lázzal pedig nem hagyom senkire.

Próbáltam érdeklődni az önkormányzatnál lakásügyben, hiszen hamarosan ki kell költöznünk az "albérletből". Sajnos nincsen lakáspályázat és nem is valószínű, hogy lesz. Albérletet fizetni nem tudunk egy fizetésből, a férjem állapota nem jó, dolgozni nem tud.

Nem tudom, milyen megoldást találunk, de SOS segítségre lenne szükségünk. Ha ezt beírhatom a naplóba. Egyedülálló idős néninek vagy bácsinak segítenénk gondozásban, vagy ház körüli teendőkben lakhatásért Budapesten. Sajnos egyébként nem tudom mi lesz velünk, ha nem kapunk lehetőséget. Albérlet és rezsire az egész fizetésem sem lenne elég. Most ez a központi problémánk, csak gondolkodom, mit tegyünk, imádkozunk, mert sok okos dolog nem jut az eszünkbe egyelőre.

Itthon segítgettünk a néninek leveleket gereblyézni, zsákokba gyűjteni. Lebonyolítottuk a nagybevásárlást is, elküldtem a számlákat időben. A lányok örömmel segítettek diót szedni, majd a lakást takarítani, port törölgetni, porszívózni. Közös erővel piskótát sütöttünk. Rövid idő alatt el is fogyott.

Édesség bármikor jöhet nekik, még betegségben is, de most kivételesen a gyümölcsöt is rendesen megették és a gyógyszerekkel vitaminok bevételénél se kellett küzdeni. Sajnos már hetek óta sehová nem tudunk kimozdulni hétvégén a betegségek miatt, épp csak a boltba és sietünk haza. Már nagyon szeretnének a Mamáékhoz utazni, de várunk, míg gyógyulnak, ne fertőzzük végig a családot. Bár ebben az időben nehéz egészségesnek maradni. Más említésre méltó dolog most nem is jut az eszembe. Kérem, ha  a kedves olvasók közül valaki tudna  esetleg segíteni rajtunk, jelentkezzen, kérem szépen!

Félek, ha nem tudok megoldást találni, a gyerekek veszélybe kerülnek.

Köszönöm megértésüket!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hetünk is elég beteges volt, a nagyobbik lányom egész héten otthon volt a férjemmel náthásan, lázasan. A kicsit vittem reggelente, de eléggé szomorkodott, hogy egyedül maradt ott az oviban a testvére nélkül. Többször sírt is szegénykém, de nem akarom, hogy csak együtt menjenek, hiszen hamarosan a nagyobbik, ha iskolás lesz, úgyis elválnak egymástól. Pénteken a kicsit is el kellett hoznom az oviból, mert csalánkiütés jött ki a hátán. Most még nem tudom mi lesz a sorsunk a jövő héten.

Jó lenne, ha nem betegeskednénk, mert nehéz kifizetni a rezsit így is, de ha alig tudok dolgozni menni, akkor nem tudom mihez kezdek pénz nélkül. A héten örömünk is volt, kaptunk szép kis ruhákat a gyerekekre, nagyon örültek neki.

Munka után igyekeztem a bevásárlásokat intézni, illetve hétvégén, hogy a számlákat időben tudjam küldeni.

Ismét ki kellett húzatni egy fogamat, nagyon fájt. Nem tudom, lesz-e helyette valaha pótlás. Sokat szomorkodtunk is esténként, hogy hamarosan költöznünk kell, és még nem tudjuk hová. Semmi lehetőségünk nincs egyelőre. Budapesten van biztos munkahelyem, a gyerekeknek óvoda stb. nem szeretnénk elmenni a városból, de albérletet fizetni nem tudunk egy fizetésből. A férjem állapota nem túl jó itthon el van, de munkát még nem tud vállalni. Teljesen kilátástalan a helyzetünk, bizonytalanság és félelem minden napunk. Ez nem jó a gyerekeknek se, bár nem beszélünk előttük a gondokról, csak érzik a feszültséget.

Elhatároztam, hogy ismét el kezdek leveleket írni. Muszáj segítséget találnom bármilyen megalázó is kérni!

Érzem, hogy nem adhatom föl, mert a gyerekeim számára biztosítanom kell a nyugodt és biztos hátteret. Saját erőmből nem megy, hát írok írok-írok. Hátha segít rajtunk valaki.

Köszönöm, hogy elolvasták soraimat!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hetünk se volt túl szép, a férjem kórházban volt, a lányok egyik betegségből ki, a másikba be. Jelenleg is beteg a kicsi. Nagyon nyűgös, hányt, megy a hasa. Az orvos és az óvónő is azt mondta, most ez a járvány van sajnos. Mindent elkapnak, hiába tömöm beléjük a vitamint. Az kéthete is táppénzen voltam, alig kapok fizetést, nem tudom mi lesz, ha ezen a héten se tudok menni dolgozni. Már egyszerűen semmit nem tudok kifizetni lassan, és csak göngyölődnek a tartozásaim.

Mindemellett a főbérlő közölte, hogy hamarosan el akarják adni a lakást. Keressünk más lehetőséget. Nem tudom, mihez kezdünk ezek után, teljesen kétségbe vagyok esve. Se éjjelem, se nappalom. Itt segítés és rezsifizetés fejében lakunk, albérleti díjat egy fizetésből nem tudunk fizetni. Sokat imádkozom, hogy könyörüljön meg rajtunk az Úr, és adjon lehetőséget, mert a saját erőnkből nem tudunk talpra állni. A férjem most jött ki a körházból, közel egy hónapos kezelés után. Nincs jól, bár a vérnyomását sikerült talán beállítani, lelkileg nagyon mélyponton van. Ez a hír pedig teljesen letaglózta. Én is nagyon rossz lelkiállapotba kerültem ezáltal, tudtam, hogy bármikor elküldhetnek, de most a teljes kilátástalanságban gondolkodni sincs erőm szinte. Próbálom nem elhagyni magam, a gyerekek miatt, de nehezen megy. Belefáradtam a küzdelembe, és egy kis nyugalomra vágyom, de mindig jön új és új probléma, bizonytalanság és kiszolgáltatottság. Nem tudom megoldani!

Egy kis boldogság is volt a héten, amikor megkaptuk a támogatást. Vettem a gyerekeknek sajtokat, tejterméket, szalámit.

Csináltunk egy nagy bevásárlást, mert hét közben boltba menni sincs időnk. Munka után este már mindig nagyon fáradtak vagyunk, rohanunk hazafelé. Egy picit elfeledtük, hogy nagy a baj, köszönjük ezt az Alapítványnak!

Remélem, a hétvégén meggyógyul a kislányom, és tudunk menni oviba, mert nagyon szeret járni. A nagyobbik is szívesen megy, de reggel sokat nyafog, hogy maradjak ott vele. Aztán már alig akar hazajönni délután.

Jól beleilleszkedtek a csoportba, vannak barátaik, sokat mesélnek a társaikról és, hogy mit tanított az óvó néni aznap.

Szép hete kívánva!

Tisztelettel:

Füredi Tiboré

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Lebetegedett az egész család, a lányok és a férjem náthásak, lázasak, köhögnek, én a fogbetegségemmel kínlódok továbbra is csak most nagyon begyulladt. Kaptam antibiotikumot, de nagyon fáj az arcom, és a fejem is miatta. A doktornő azzal bíztatott, hogy bármilyen betegséget összeszedhetek magamnak, ha nem javíttatom meg. De nincs miből, ez a gond, amit ritkán értenek meg, hogy nekem még havi 5000 Ft is hiányozna, de ennél persze sokkal többe kerülne a dolog. Nagyon elkeserítő!

Úgy tűnik egy egér beköltözött a konyhába. A sok gond mellett még őt is ki kell tessékelni.

Lassan haladok az itthoni teendőkkel, mindig jön valami, ami még hátráltat. A lányok egyébként szomorkodtak, hogy nem mentek óvodába, ez jó jel. Gyakran emlegetik kis társaikat és az óvó néniket is.

Ismerősök mondogatták, hogy az elején sok betegeskedés lesz, de reméltem, hogy megússzuk valahogy.

A héten elintéztem a bevásárlást is, és elküldtem a számláinkat. A hűtőnk sajnos már nagyon nehezen működik, így próbáltam több konzervet és tartós dolgot venni. Nagy baj, hogy nem működik rendesen, mert volt többféle akciós hús, csirkecomb stb. a boltban, de nem tudok csak annyit vásárolni, amit 1-2 napon belül elfogyasztunk, mert megromlik a hűtőben. Ez a helyzet.

Hamarosan teljes munkaidőben fogok dolgozni, mivel lejárt a GYES. Nagyon húzós lesz, igaz, hogy kicsivel több lesz a pénz, de időm semmi. Nem tudom, hogyan oldom meg a különböző teendőimet. Ez a jövő titka…

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az elmúlt hetünk igen kimerítő volt. Kora reggel indulás az óvodába, és késő estére érünk haza, nagyon fáradtan. Szinte semmire nincsen időm, se házimunka, se bevásárlás. Elég nehezen indul be a dolog.

Valószínűleg hétvégére marad minden tennivaló, mert minden este elalszom, mielőtt bármihez kezdenék, miután a gyerekek elaludtak. Nekik nagyon tetszik az ovi, vannak barátaik, örülnek a sok játéknak! Reggel még van egy kis nyafogás, de elég jól bírják a gyűrődést. Nehéz fölkelni, nehezen indul a nap, de mindig nagyon várnak délután és örömmel jönnek haza.

Itthon amint írtam nem sokat haladok a munkával, ügyintézés is lenne, de az is áll. Semmire nincs energiám munka után.

A gyerekek is nagyon várják már a hétvégét, hogy sokáig alhassunk és menjünk bevásárolni, játszótérre. Sajnos még mindig nem jutottam el fogorvoshoz, anyagi problémák miatt. De nagyon nehéz így az élet.

Sokat fájnak a fogaim, állandóan begyullad az ínyem. Nem tudok rágni, nagy gond ez, amit nem tudok megoldani sehogyan sem. Nem panaszkodni akarok, de sokat szenvedek a rossz fogaim miatt.

Szép napot kívánva, tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nekünk véget ért a nyári szünidő, egy kicsit kikapcsolódtunk a nagyszülőknél, nyaralásra sajnos nem futotta. Még az állatkertbe készültünk nagyon, de ez sem jött össze anyagilag. Az elmúlt hét sajnos inkább ősz volt, mint nyár. Az állandó esők miatt későn tudtunk elutazni, aztán pedig szintén a rossz idő miatt csak a hét végén értünk vissza. A lányok nagyon szeretnek vonatozni, de most egy kicsit már az úton kezdték a rosszalkodást. Pihentünk a héten, de mégis kifárasztott az egész napos út, hétfőn pedig már dolgozni mentem. A lányok sokat játszottak, rohangáltak vidéken. Játszottak az unokatestvérekkel, megint kutyáztak is rengeteget. A kertben körtét szedtek, és föl is falták, ami az ebéd rovására ment időnként. Nagyon tetszett nekik, hogy saját maguk szedik, megmossák önállóan, és megehetik a gyümölcsöt. Itthon sajnos nincsenek gyümölcsfáink. Elég fáradtan érkeztünk vissza, kicsit letörve, mert nem tudom megoldani a problémáinkat, bárhogyan is szeretném. Gyakran álmodozom saját OTTHONRÓL, de ez szinte elérhetetlen álom számunkra. Sok levelet és e-mailt írtam már, segítséget kértem milliomosoktól, és milliárdosoktól, de válaszra se méltatnak. Nem tudunk egyenesbe jönni, és nem számíthatok senkire. Kislányaim mellé szerettem volna családunkba fogadni "eldobott" kisgyermekeket, de anyagi helyzetem miatt szóba se állnak velünk. Néha azért még álmodozom, mert hiszek a csodában. Csak velünk is megtörténhetne! Most nem elégedetlenkedem, mert az is csoda, hogy bekerültünk ebbe a programba, és havonta segítenek a gyerekek élelmezésében.

Készülünk lélekben az óvodára. A lányoknak már nem olyan nagyon tetszik a dolog, hogy egész naposak lesznek, stb.. Szabad perceimben igyekszem készítgetni a ruháikat, kimosni a kiscipőket.

Nagyon félünk a szeptembertől, nehéz lesz egy új életet kezdeni mindnyájunknak. A hétvégén itthon takarítottunk, bevásároltunk, rajzoltak és színeztek a lányok.

Szép nyarat kívánok!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nemrég írtam előző naplóbejegyzésem, de most megragadom a lehetőséget, hogy beszámoljak a héten történtekről, mert néhány napig a nagyszülőknél leszünk a gyerekekkel, ahonnan nem tudok írni. Meglepetésként még kaptam néhány nap szabadságot, ezért lazítunk még egyet óvoda előtt. Sajnos a héten rengeteg csapadék esett, semmit nem tudtunk dolgozni a kertben. A gyerekek is nagyon nyugtalanok és nyűgösek voltak, a frontok és az álladó rossz idő miatt. Szinte nem tudtunk kimozdulni velük a lakásból, a benti játékot pedig már nagyon unták. Elég nehezen gazdálkodunk már így hónap vége felé, a villanyhátralék befizetése elvitte a pénzünket. Lassan telnek a napok. Hála Istennek, a héten meglátogattak rokonok, a gyerekek kaptak kis csokit, cukrot, nagyon örültek neki! Meg kaptak a nagyobb unokatestvérektől egy érdekes társasjátékot. Eddig még nem volt nekik. Ez most egy időre leköti őket. És kaptak aszfaltkrétát, ami jó is meg nem is.

A kisebbik lányom sajnos a falra is rajzolt ezt azt, de sikerült szerencsére letisztítanom időben. Már nagyon várják, hogy mehessenek óvodába. Én is várom, de félek is tőle, nem lesz túl egyszerű a szeptember! Sajnos még nem jutottunk el az állatkertbe, pedig naponta kérdezik, hogy mikor megyünk... Már több hónapja kapott a nagyobbik lányom egy 16-os kisbiciklit, de egy külső gumi és támasztókerék kellene még rá... Sajnos erre se maradt pénzem. Úgy szeretné már kipróbálni.

Ha reggel nem esik az eső, a Mamáékhoz megyünk, ott aztán játszhatnak szabadon, jó nagy udvar van. Az unokatestvérekkel együtt nagyon jól eltöltik az időt, néha kicsit már rosszalkodnak is, mint minden gyerek…

Alig akartak lefeküdni, hogy nehogy elaludjunk, időben induljunk!

Megnyugtattam Őket, hogy beállítom az ébresztőt és keltem őket. Talán most ennyit írnék, az "élménybeszámolót" a következő levelemben küldöm.

További szép...illetve szebb nyári napokat kívánok!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Tombol a vakáció, csak kár, hogy az időjárás ebben nem akar partner lenni.

A gyerekek jönnek, mennek játszanak, pancsolni akarnak, de olyan hűvös van, hogy szinte pulóver kell napközben is. Nem tudom, lesz-e egyáltalán igazi nyarunk az idén. A nagy hőség sem jó, de így meg nem is érezzük, hogy nyár van... Bár nyaralni nem jutunk el, egy kicsit jó lenne elszakadni a gondoktól.

A lányok a jövő héten mennek a mamáékhoz, mi itthon dolgozunk a férjemmel. Intézem az önkormányzatnál a kedvezményes ebédlehetőséget a gyerekeknek, már persze ha találok benn valakit a szabadságolások miatt. A héten segítettem a házi néninek gyümölcsöt szedni, befőzni és takarítani. Egy évben néhány alkalommal nagytakarítást tart, amikor jobban érzi magát. Kimostuk az ágyneműket, a plédeket, függönyöket, megtisztítottuk az ablakokat, föltakarítottuk az egész házat. A gyerekek nagyon örültek a lekvárfőzésnek, mert a végén lehetett nyalakodni... Meg tettünk félre baracklekvárt egy tálkában a másnapi palacsintába is! A palacsintázás egy elég húzós program nálunk, ilyenkor előkerülnek a kisbarátnők is... Én meg alig győzöm sütögetni. Gondoltam már, hogy lassan kipróbálom én is két sütővel sütni, de nem vagyok olyan ügyes, szerintem fele megégne.

A férjem a házkörüli munkákban tevékenykedett, füvet vágott, aprította a végeláthatatlan mennyiségű kerti hulladékot, zsákokba pakolta. Nagy örömére hétvégén kijutott egy ingyenes autós programra a Hungaroringre, ahol kipróbálhatott egy gokartot és szimulátor. A lányokat is ki akarta vinni, de a bizonytalan időjárás miatt nem kockáztattunk, egyedül ment. Mégis nagy volt az öröm, mert hozott nekik kifestőket, autósat! Ezen a héten nagyobb esemény nem történt velünk. Szép nyári napokat és jó pihenést kívánok Mindenkinek! Vagy éppen jó munkát, mert hamarosan bizony nekem is véget ér a szabadságom. Nem lesz könnyű visszazökkenni az "életbe".

Üdvözlettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elég sokat mérgelődünk a kiszámíthatatlan időjárás miatt. Most szabadságon vagyok, mehetnénk a gyerekekkel kirándulni, de egyszerűen nem tudom, mikor induljunk útnak, mert folyton lóg az eső lába. Ezen a nyáron se tudunk igazán nyaralni, így csak kisebb kirándulásokat teszünk a közelben, a lányok ezt is nagyon élvezik. Régóta szeretnénk elmenni az állatkertbe...

Szégyen, de egyszerűen képtelen vagyok kispórolni ezt a néhány ezer forintot a kasszából. Gyakran álmodozunk, amikor a tv-ben szép helyeket látunk, hogy milyen jó lenne elmenni oda, de mi minden nap a holnapért harcolunk. Nagyon nagy segítség, hogy kapjuk ezt a támogatást, nélküle nem is tudom, mi lenne. A lányok néhány napra majd mennek a mamáékhoz kikapcsolódni, játszani az unokatestvérekkel, én addig jobban tudok dolgozni itthon, bár nagyon féltem őket mindentől, ha messze vannak tőlem.

Ezen a héten szortíroztuk a ruhákat, kiválogattuk az elnyűtt vagy kinőtt ruhákat. Ágyneműt és plédeket mostam. Leolvasztottuk a hűtőt, mivel fizetés előtt már szinte üresen ácsorog.

A férjem vágta a lehullott, korhadt ágakat télre tüzelőnek, füvet vágott, gyomlált a kertben. Sokat játszottak, rajzolt a gyerekekkel, gyurmáztak, játszótérre mentek. A játszótérről sajnos mindig nagyon nehéz haza menni, de sok civakodás árán csak sikerül. Röviden ennyi történt velünk a múlt héten, köszönöm, hogy elolvasták soraimat!

Üdvözlettel és tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten ismét a szokásos szürke kis életünket éltük. Élveztük az új mosógép előnyeit... Végre sikerült rendesen kimosni az ágyneműket, plédeket is... Már nagyon rájuk fért. A héten kitört a VAKÁCIÓ, így gyakran jönnek az unokatestvérek és szomszéd gyerekek játszani a lányokhoz. Szerettünk volna az állatkertbe elmenni végre, de ismét nem sikerült a váratlan kiadás miatt... Ezért kicsit szomorúak voltak a gyerekek, mert már régóta tervezzük ezt a programot, talán még a nyáron sor kerül rá valahogyan.

Hét elején a kertben segítgettünk a főbérlő néninek. Füvet nyírtunk, aprítottuk a kerti hulladékot és zsákokba raktuk. A lányokkal locsolgatjuk a zöldbabot, reméljük lesz belőle valami egyszer már.

Sajnos kevés a csapadék errefelé, ez nem kedvez a növényeinknek.

Csütörtökön a nagyobbik lányom ötlete alapján sajtos pogácsát sütöttünk, pénteken pedig segítettek palacsintát sütni. És persze tölteni és enni is. Hála Istennek, nagyon szeretik az ilyen egyszerű ételeket is!

Pénteken kontrol vizsgálatra kellett mennünk, mert még mindig köhögnek a lányok, a tüdejükkel nincs gond a doktornő szerint.

A hétvégén rokonlátogatóba mentünk a mamáékhoz és az unokatestvérekhez. Nagyon jót játszott együtt a négy gyerek. Fogócskáztak, csúszdáztak, hintáztak, motoroztak. Mindenki jól érezte magát, fáradtan tértünk haza. Előző naplóbejegyzésemben írtam, hogy kitörött a fogam... Sajnos még mindig nem tudtam, nem mertem elmenni orvoshoz, mert nincs miből. az a baj, hogy begyulladt az ínyem és már szinte minden fogam fáj. Lüktet az arcom, a fejem. Fogalmam sincs, hogy tudok menni reggel dolgozni és főként, hogy meddig húzhatom ezt a dolgot?

Kihúzatni van lehetőség, de megcsináltatni csak álom...

Szép napokat kívánok!

Üdvözlettel és tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hét elején nagy öröm ért minket, fölvették mindkét kislányunkat az óvodába!

Nagyon boldogok vagyunk, de egy kis probléma is fölmerült. A beiratkozáskor be kellett fizetni majd 20.000 Ft-ot a két gyermek ebédjére térítési díjként. Mondtam, hogy kérem a rendszeres gyermekvédelmi támogatást, de a hely elfoglalásához be kellett fizetni a pénzt, amit majd az önkormányzati határozat kézhezvétele után visszatérítenek, de fogalmam sincs, hogyan leszünk még fizetésig a váratlan kiadás miatt…

Na mindegy, most örülünk, hogy sikerült, amit csak titkon remélhettünk, a többit az Úrra bízzuk! Ő gondoskodik rólunk és nem hagy magunkra, még ha esetenként úgy is éreznénk. Már kezdtünk lemondani arról is, hogy valaha lesz mosógépünk, amikor a férjem olvasott egy fölajánlást. Utána érdeklődött, és kaptunk a héten egy szinte új, gyönyörű mosógépet! Hála Istennek! Így sokkal több idő marad a gyerekekre, és többet tudunk dolgozni a kertben is.

A változatosság kedvéért most a kisebbik lányunk esett vissza a betegségbe, nagyon köhög, náthás. Reményeim szerint nyárra nem terveztem orvosi programot a hosszú téli betegeskedés után, de mégis ott töltjük időnk jó részét... Kapnak vitamint is, gyümölcsöt is veszek mostanában főként, de mégis betegesek sajnos. Velem is történt egy elég kellemetlen dolog. Kitörött az egyik metsző fogam. Nagyon-nagyon csúnya, de nincs miből megcsináltatni. Sajnos a terhesség alatt tönkre mentek a fogaim, kétségbe vagyok esve, már beszélni se tudok társaságban, sem enni...

Nem tudom, hogyan oldjam meg a dolgot. Hét közepén ismét kaptunk gyerekruhákat és játékokat, így nagy öröm volt itthon! Ilyenkor van egy kis nyugalmam, az új dolgok lekötik a figyelmüket egy időre... A napjaink ezeken eseményeken kívül elég egyhangúak voltak, a munka után dolgoztunk a kertben, játszótérre vittük a gyerekeket, bevásároltunk. Szép nyári napokat és jó pihenést kívánok!

Üdvözlettel és tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az elmúlt hetünk nem volt túl vidám. A gyerekeknek begyulladt a torkuk, náthásak, a nagyobbik lányom nagyon nyűgös, nehezen lehet boldogulni vele. Antibiotikumot nem kaptak, de lehet, hogy vissza kell mennünk az orvoshoz hétfőn.

Minden reggel aggódva mentem dolgozni, hogy nehogy gond legyen velük, nagyon be tudnak lázasodni.

Hét elején meglepetés csomag érkezett! A nagyobbik lányom kapott ruhákat, ez egy kis időre jobb kedvre derítette. Mindent fölpróbált, sétálgatott a szobában, jó volt nézni, hogy örül. Ráadásul a dobozban volt egy kis csokoládé is, ez külön boldogság számukra még így náthásan is. Sajnos egész héten viccelődött az időjárás velünk: délelőtt szép napsütés volt, délután pedig amikorra haza értem és dolgoztunk volna a kertben, beborult, dörgött, villámlott... Nem sokat haladtunk a munkával. Nehezen sikerült végül is összegyűjteni két zsák kerti szemetet, kapálgattunk, gyomláltunk, de lassan érjük utol magunkat.

Hétvégén megérkezett a várva várt támogatás, bevásároltunk hála Istennek. Mosógépünk még mindig nincsen sajnos, pedig próbálok segítséget kérni folyamatosan... Ráadásul most már a hűtő is fölmondja a szolgálatot, de akkor nem tudom, mit csinálok. Le van olvasztva, de mégis folyik folyamatosan, és viszi az áramot rendesen! Nincs pénzünk használt gépekre sem, csak jó szándékú és segíteni akaró emberekre számíthatok, de most nem akar sikerülni semmi! Szombatra meghívást kaptunk a férjem nagynénjéhez " pótgyermeknap"-ra, de sajnos nem tudtunk elmenni, mivel nincsenek jól a gyerekek. Azt ígérte, ha jól érzi magát, vasárnap eljön és elhozza a kis meglepetéseket nekik. Most nagy izgalommal várakozunk.

Köszönöm, hogy elolvasták soraimat!

Üdvözlettel és tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten igazán nagy dolgok nem történtek velünk, éltük szürke hétköznapi kis életünket. Sajnos az állandó hőmérsékletingadozás és az érkező frontok rossz irányba befolyásolták hangulatunkat, fáradtak, levertek voltunk. A munkahelyemről hazatérve szinte csak vonszoltam magam, hogy végre csináljak is valamit otthon.

A lányok sajnos megfáztak, náthásak, orvoshoz eddig még nem kellett mennünk, de ha belázasodik valaki, menni kell. A férjem is beteg és én is gyengélkedem, mindenkinek más a baja, de így együtt elég nehéz. Megyek dolgozni, amíg össze nem csuklok, mert a táppénzre várhatunk, addig és abból nem tudunk létezni sem.

Délutánonként a kertben segítettünk gyomlálni, a zöldhulladékot összevágni és zsákba gyűjteni. A kevésbé meleg napokon játszótérre mentünk a gyerekekkel.

Hétvégén a Mamáékkal találkoztunk, aminek nagyon örült mindenki.

Vasárnap kimentünk a Városligetbe a gyermeknapi rendezvényre.

Kirándultunk egy nagyot a szép időben! Részt vettek a lányok a programokon, rajzoltak, festettek, ugráló várba mentek, építettek a babaházban, mászókáztak, csúszdáztak szóval nagyon jól érezték magukat.

Estére kellemesen elfáradtunk. Szép hetet kívánok!

Üdvözlettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ismét elég nehéz hetet hagytunk magunk mögött... Próbálom fejben megoldani a problémáinkat, de ez általában kudarccal végződik.

A munkahelyemen év végi hajrá van, itthon pedig harc és alkudozás a gyerekekkel. Új gyurmakészletet szeretnének a lányok, meg biciklit... Mind a ketten egyszerre, és nincs miből venni használtat se! Ezt nem sikerül csak hosszas beszélgetés során megértetni velük. Állatkertbe szeretnének menni, de a félre tett, gyűjtögetett pénzből szandált kellett venni a nagyobbik lányomnak, mert a régi elszakadt.

A hét végén az Unokaöcsém óvodai ballagására hívtak meg minket, de egyelőre nem tudom hogyan megyünk, mert semmi ünneplő holmink nincs... Az utazás is pénz és valami kis meglepetést is kellene vinni. Ha nem megyünk, az sértődés tárgya, ráadásul a lányok is nagyon várják! Még nem tudom, hogyan csinálom, már nincs se nappalom se éjjelem a sok gond miatt. Nem csodára várok, mert dolgozom azért, hogy jobb legyen az életünk, de hiszek és remélek abban, hogy vannak még csodák!

Itthon dolgozgatunk a kertben. Kikelt a zöldbab, a gyerekek nagy örömére, locsolgatjuk szorgalmasan. A lányokkal kigyomláltuk a járda mellett- és között, ők közben tanulmányozták a csigákat a fűben.

Szerda délután jégkrémeztünk, remélem ezt nem követi torokgyulladás is.

Sajnos még mindig nincs mosógépünk, így csütörtök és péntek délután mostam. Hála Istennek most hamar megszárad a ruha kinn az udvaron!

Szombaton közösen takarítottunk és főztünk vasárnapra is. Délután hintáztak, mászókáztak, homokoztak a gyerekek a játszótéren. Szép hetet kívánok Mindenkinek!

Üdvözlettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ismét izgalommal kezdődött a hét. A Kossuth rádiótól érkezett hozzánk egy riporternő interjút készíteni.

A téma a szegénység volt… Sajnos kicsit gyengére sikerült. Zavaromban lényeges dolgokat hagytam ki a mondandóim közül...

Például, hogy mennyire vágyunk egy biztonságot adó saját otthon után, de segítség nélkül ez szinte elérhetetlen számunkra.

Nem beszéltem "NAGY álmomról" sem. Ha egyszer rendeződne az életünk, sérült kisgyermekeket szeretnék gyermekeink mellé fogadni. Ez a gondolat lassan tíz éve érlelődik bennem, de anyagi okok miatt meg van kötve a kezem. Sok-sok levelet írtam már ez ügyben gazdag- és még gazdagabb embereknek, de szinte válasz sem érkezett.

Talán majd egyszer!

A hét elején a férjem lenyírta a füvet az udvarban, én pedig a szegélynyíróval vágtam le a maradékot. Gyomlálgattunk, locsolgattunk, mert kevés eső esett. Csütörtökön lebonyolítottuk a nagy bevásárlást, összegyűjtöttem az elküldendő számlákat.

Pénteken délután és szombaton mostam... kézzel... sajnos még mindig nincs mosógépünk.

Szombat délután játszótérre mentünk a gyerekekkel, nagyon nehezen lehet őket hazahozni onnan. Vasárnap közösen főztünk ebédet - a férjem és a gyerekek is segítettek - tejfölös csirkét. A szeles, rossz idő miatt napközben nem tudtunk sehová se menni, estefelé kissé javult az idő, így a férjem kivitte a gyerekeket kicsit sétálni.

Szép hetet kívánok mindenkinek!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagy izgalommal kezdtük a hetet, hétfőn volt a beiratkozás az óvodába.

Reménykedünk és várjuk a határozatot bizakodva, hogy felveszik a gyerekeket és a férjem is munkába állhat.

A munkahelyemen kicsit nyüzsgősebb napjaink voltak, diákok jöttek segíteni, így lehetőségünk volt kimozdulni a gyerekekkel, nagyot sétáltunk, kirándultunk.

Önkiszolgálás óra keretében megnézegették a zöldségeket, majd egy óriási adag salátát készítettek az apróra vágott retekből, uborkából, salátából, az egészet leöntöttük joghurttal és elkészült a finom tízórai!

Mindannyiunknak nagy élmény volt a közös munka, amire sajnos ritkán adódik lehetőség.

Szerdán az ajtóban vártak a gyerekek otthon. Kiderült, hogy csomagot kaptunk, de megvártak a kinyitással.

Egy kedves ismerősünk küldött csokoládét, ezzel óriási boldogságot szerzett a lányoknak!

Locsolgattuk délutánonként a virágokat és a fűmagot. Eső csak kevés volt, kivéve a mai napot. Hétvégén elvetettük a zöldbabot, izgatottan várjuk és figyeljük, mikor bújik ki a földből. Segítettünk a néninek a takarításban, a lakás rendbetételében.

Előkerültek a homokozó játékok is a héten, már csak homok kell és lehet játszani a kertben! Voltunk a játszótéren is hintázni, mászókázni, de a hűvös szél miatt rövid ideig maradtunk, amit nem díjaztak a gyerekek.

Sajnos mosógépet továbbra sem sikerült "szerezni"... a máltai szeretetszolgálattól kaptam visszajelzést, hogy jelenleg nekik sincsen raktáron gép. Rengeteg erőt, időt és energiát elvisz a kézi mosás, már nagyon belefáradtam, de nem tudunk venni gépet egyelőre.

Üdvözlettel:

Füredi Tiborné