Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ismét egy héten túl vagyunk. A lányunk itthon van, mert egy kis influenzát elkapott. Sokba került a gyógyszere, de már kicsit jobban van. A jövő héten mehet iskolába. Megkapták a bizonyítványt is, a fiunknak van még mit javítani év végére, de a lányunk nagyon ügyes volt, szép lett a bizonyítványa. Nagyon ügyesen beilleszkedett az iskolába. A fiunknak még új az iskola, és most szembesült azzal, hogy ez már nem az általános iskola. De év végére kijavítja a jegyeit!

A férjem még jár havi pár napot dolgozni éjjeliőrként, de én még mindig nem találtam semmilyen munkát.

Már a tüzelőnk is eléggé fogyóban van, nem tudom ki fog-e tartani addig, amíg kapunk valami pénzt. Még van két hét, amíg családi pótlékot kapunk.

A villanyszámláról is kiküldtek egy csekket, ami több mint 50000 Forint, de nem tudtuk befizetni az egészet, így bármikor jöhetnek kikapcsolni az áramot.

További szép napot kívánunk mindenkinek!

Tisztelettel:

A Márton család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A téli szünetnek nemsokára vége. A gyerekek jól érzik magukat, élvezik, hogy nem kell korán kelni. Meglátogattuk édesanyámat, ezzel le tudtuk a rokonlátogatást az ünnepekre. Eltelt a karácsony is, kis apróságot kaptak ajándékba a gyerekek.

Már évek óta műfenyőnk van, megvannak a díszek is, így csak a szaloncukrot kellett megvenni. Szerdán feldíszítettük a fát, én pénteken sütöttem egy kis süteményt, szombaton pedig a barátaink hívtak meg a szüleikhez, hogy együtt karácsonyozzunk. Nagyon jól éreztük magunkat, vasárnap jöttünk haza. Kétnapi étkezést így meg tudtunk spórolni.

Lassan vége az évnek, de anyagilag már nagyon a végét járjuk. Még van egy pár nap, amíg a családi pótlék megjön. Remélem, kitartunk addig. A tüzelő is nagyon fogy, valószínű, hogy csak januárban lesz elég. Nem tudom februárban, hogy fogunk fűteni. Remélem ez is megoldódik!

Mindenkinek sikerekben gazdag, jobb évet kívánok magam és családom nevében!

Tisztelettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hát eljött a téli szünet is. A gyerekek már nagyon várták. A lányunknak már a jövő héten nem kell menni, és majd csak 9-én kezdenek, hogy ne kelljen annyi gázszámlát fizetnie az iskolának. A fiunk még megy szerdáig. Ők viszont már 3-án kezdenek.

Voltam vissza az orvoshoz, de annyi helyre küldött vizsgálatra, hogy kész anyagi csőd, ha mindet végigjárom.

Voltam vérvételen, CT vizsgálaton, Pszichiátrián, írtak fel gyógyszereket, de muszáj kiváltani, hogy kicsit változzon az állapotom. Most egy kicsit jobb idegileg, mert egy fogorvos mellett helyettesítek, amíg az asszisztensét műtik, és lábadozik.

Előreláthatólag 20 nap, de ez is több mint a semmi. A férjemnek sem ártana elindulni egy alapos kivizsgáláson, mert mostanában egyre sűrűbben fáj a lába. Hátha beküldenék valamilyen kezelésre. Néha rossz nézni is, ahogy szenved amikor nagyobb a fájdalma.

Tisztelettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Túl vagyunk ismét egy héten. A gyerekek már készülődnek a téli szünetre, de előtte még vár rájuk a félév előtti munka, hogy a bizonyítvány jó legyen. Szépen haladnak a tanulásban, remélem jó lesz a bizonyítványuk. Én is túl vagyok a negyedéves vizsgákon, még van egy pár tantárgy, amiből egyelőre nem tudom a jegyeket, de a többiből elég jól sikerült, ahhoz képest, hogy már lassan húsz éve nem jártam iskolába. Igyekszem jól teljesíteni, mert nem szeretnék hiába járni. A férjem jár heti 3-4 estét dolgozni, kicsit fáradt, nem nagyon rázódott még bele, hogy éjszaka dolgozik, nappal pedig alszik. De muszáj egy kicsit pótolni a pénzünket, mert ha az Alapítvány nem támogatna, nem tudom, hogy tudnánk megint végigcsinálni ezt a telet.

A múlt évi telet nem szeretném megismételni, amikor néha dönteni kellett, hogy eszünk, vagy fűtünk. De hiába fordultunk bárhova segítségért, mindenhol csak elutasítottak, vagy válaszra sem méltattak. Csak az Alapítvány keresett fel minket azzal, hogy segít rajtunk. Ezért nagyon hálásak is vagyunk, és nagyon sok erőt és sok Támogatót kívánunk a többi rászoruló nevében is! Sok sikert kívánunk az Alapítvány munkatársainak.

Tisztelettel:

Márton Zoltánné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ismét eltelt egy hét. A gyerekek szorgalmasan járnak iskolába. A lehetőségekhez mérten én is mindig megyek, amikor tudok.

Telnek a napok, de már hidegek vannak, így beszorultunk a lakásba. Már nincs olyan elfoglaltság, ami miatt ki lehetne menni az udvarra. A gyerekeknek lassan itt a téli szünet. Már alig várják, hogy ne kelljen korán kelni.

A férjem, amikor kell, megy dolgozni. Olyankor egyedül vagyunk éjszaka a gyerekekkel.

Lassan itt a karácsony is. A gyerekek nagyon várják, de már előre idegeskedem, mert tudom, hogy csalódottak lesznek, hogy nem fogunk tudni a karácsonyfa alá tenni nekik semmit. De majd megpróbálunk valami kis aprósággal kedveskedni nekik.

További jó munkát kívánok a magam és családom nevében!

Tisztelettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Itt a rossz idő, és már a betegségek is. A gyógyszerekre elég sokat kellett költeni. A lányunk már egy hete beteg, megfázott és valami vírust is elkapott. Én meg két nappal később kaptam el tőle. A fiunk és a férjem még bírják, ők még nem betegek. Még jó, hogy kapjuk az Alapítványtól a támogatást, mert nem tudnánk ételt sem venni, ha a gyógyszereket megvesszük. Így tudunk enni is, és gyógyulni is.

A gyerekek tanulnak, elég jól haladnak. Lehet, hogy még Ők fognak segíteni nekem is tanulni, vizsgákra felkészülni.

Megvannak a különbözeti vizsgáim, így most már tizedik osztállyal folytatom tovább.

Próbálok munkát keresni, de ezen a környéken nagyon nehéz. Már aludni sem nagyon tudok, mert azon jár a fejem, hogy holnap mi lesz.

További jó munkát kívánok mindenkinek:

A Márton család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Most már végérvényesen itt a tél. Reggelente már elég hideg van. A szünet alatt jó, hogy nem kellett menni a gyerekeknek, mert még nem voltunk erre felkészülve, de még egy pár nap és újra kezdődik az iskola. 

A gyerekek tanulnak, a lemaradásokat pótolják, amiket a hiányzások miatt összegyűjtöttek.

A múlt hét nem jól ért véget, szombaton felmondtak a munkahelyemen, még a próbaidőt sem töltöttem le. A munkámmal meg voltak elégedve, de tíz embert el kellett küldeniük. Remélem, mielőbb találok munkát, mert itthon csak a problémákkal foglalkozom.

De legalább a férjemnek van munkája, így a nem várt költségeket és a számlák egy részét tudjuk valamiből fizetni.

Sikerült egy kis tűzifát venni, a férjem fizetéséből megelőlegezte a főnöke, így most ebben a hónapban nem kap fizetést.

De az a lényeg, hogy most egy darabig nem kell idegeskedni, hogy fogunk-e fázni.

További jó egészséget kívánunk mindenkinek:

A Márton család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A gyerekek egy-két napot ismételten itthon töltöttek, valami betegséget mindig összeszednek. De sajnos most mi is elkaptuk. A férjem és a gyerekek csak kisebb hasmenéssel megúszták, de én nagyobb gyomor problémával, görccsel vészeltem át. A hét közepén még a munkából is haza kellett jönnöm, mert nem bírtam állni sem. Megint elment a pénz gyógyszerre. Az iskola megy mindenkinek, a gyerekek szépen haladnak, én pedig most teszem le a különbözeti vizsgát, hogy kilencedikből tizedik osztályba mehessek. Remélem sikerül a vizsga, mert már rég volt, amikor tanulnom kellett. A férjem jár az éjszakás műszakba, de csak néha beugrósnak. Sokat fáj a lába, de az orvosok azt mondták, hogy meg kell tanulnia ezzel együtt élni.

Szép napot kívánunk:

A Márton család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Újabb hét áll mögöttünk. Mennek a napok, és egyre hidegebbek vannak. Már venni kellett a gyerekeknek kabátokat, mert reggel elég hidegek vannak. Magunknak meg előszedtem a tavalyi kabátokat, kimostam, rendbe raktam, mindenkinek. venni már egy kicsit sok lett volna. Így is abból kaptak a gyerekek kabátot, amit a férjem az aratáson kapott. Vége az aratásnak is, így már nappal nem jár dolgozni. Már megkezdtük a fűtést, még szerencse, hogy az előző fűtési szezonból maradt egy pár mázsa fa, így most még nem kellett érte pénzt kiadni, elég lesz jövőhónapban venni. Amúgy a gyerekek jól vannak, nincs probléma velük, tanulnak és délutánonként, de leginkább hétvégén a barátaikkal töltik a szabadidejüket. Én meg járok az iskolába is, meg dolgozni is, de már egyre fárasztóbb összeegyeztetni a munkát, az iskolát és a házi munkát.

De meg kell oldani, mert egyiket sem szeretném elhanyagolni.

További szép napot, és jó munkát kívánok mindenkinek.

Tisztelettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nem is tudom, hogy mit írjak. Nehezen telnek a napok. A gyerekek iskolába, mi pedig dolgozni járunk. Meg kaptuk a támogatást, már csak be kell vásárolni. Már tejet, cukrot, olajat vettünk, de még vannak kisebb nagyobb dolgok, amiket még venni szeretnénk. Nagyon szerencsésnek érezzük magunkat, hogy az Alapítvány támogat minket, mert már régen nem tudtunk ennyi mindent megvenni a gyerekeknek. A tejtermékeket és a gyümölcsöket elég ritkán tudtunk nekik venni, de most  szinte minden héten van gyümölcs és nagyrészt tejterméket is minden nap tudunk adni nekik. Ezt szeretnénk mind az Alapítványnak, mind pedig a támogatóknak megköszönni.

További sok sikert és kitartást kívánunk a munkájukhoz!

Tisztelettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt hét egy kicsit hosszú volt. A lányunk egész héten beteg volt, de már egy jó ideje nem tudja az orvos, hogy mi a baja. Állandóan szédül, fáj a feje. Most elküldte egy kivizsgálásra. Voltunk vérvételen és még egy pár helyre elküldte vizsgálatokra. Pénteken már mehet iskolába. Ha mindenhonnan megvannak az eredmények, akkor kell majd visszamenni. Az eddigi vizsgálatok alapján alacsony a vérnyomása és egy kicsit vérszegény is. 

A fiunk jár iskolába, Ő jól van. Tanul rendesen, nagyon tetszik neki az iskola. 

A férjem jár dolgozni, addig amíg le nem aratják a kukoricát. Azután nem tudjuk lesz-e még valami munka. Jó lenne, mert van elég fizetni való.

Én voltam az orvosi bizottság előtt, most várom a végzést, hogy meghosszabbítják-e a rehabilitációs járadékomat vagy nem. Ha nem akkor megyek a Polgármesteri hivatalba, hátha van valamilyen közmunka. Más esélyt nem látok arra, hogy munkát találjak.

De a sok rossz mellett volt egy kis jó is. Az egyik ismerősünk megkért, hogy segítsünk már neki megpucolni egy pár pulykát, és cserébe a munkánkért kaptunk egy pulykát. Akkora nagyok, hogy amit kaptunk, alig tudtuk berakni a fagyasztóba. Legalább nem kell venni egy darabig húst.

További szép napot és jó munkát kívánok mindenkinek!

Tisztelettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A gyerekek iskolába járnak, Én dolgozni, és az iskolát is elkezdtem. Érettségizni szeretnék, így a bejárás is csak 10 %-ba kerül a teljes árú jegyhez képest. A férjem alkalmi munkát talált helyben, ezért Neki nem kell bejárásért fizetni. A gyerekek lassan visszarázódnak a tanulásba, hozzák a jegyeket. Vannak nagyon jó jegyeik és vannak kevésbé jók. Sok a követelmény és sokat kell tanulniuk. Lassan bejön a rossz idő is, készülni kell a tüzelővel, de nem tudjuk még előre, hogyan oldjuk meg. De valahogy majd megoldjuk!

Tisztelettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Megkezdődött az iskola. Már várták a gyerekek a régi és az új ismerősöket, mi pedig a férjemmel még megvettük, amire szükség van az iskolában. Nekem az új munkahely még kicsit szokatlan, de majd belerázódom, igaz csak négy órás, de a semminél jobb. Így legalább lesz télen tüzelőre való, nem kell spórolni, hogy jusson másnapra még fa. Szeretnénk felszántatni a kertet, hátha jövőre már sikerülne valami olyasmit ültetni bele, amit tudunk is használni belőle. Az éven nem ültettünk semmit, mert tavaly mindent elöntött a víz, bele öltük a vetőmagokba a pénzt, és nem tudtunk enni belőle. Remélem a következő év már jobban fog alakulni.

Tisztelettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is gyorsan elszaladt. A gyerekek az utolsó napokat töltik a nyári szünetből. Még nem tudjuk pontosan, hogy mit kell még az iskolába megvenni, de remélem nem túl sok mindent. Ruhákat kellene még venni mind a két gyereknek, de nem tudom, hogy fog sikerülni. A bejáráshoz már megvettük a bérleteket, abból a pénzből, amit a Polgármesteri hivatalból kaptunk az iskolakezdésre. Reméljük jól fog kezdődni a tanév. Nekem a munkahely jó, pénztárban ülök. Mivel októberben fog lejárni a rehabilitációs járadékom, menni kellene az orvoshoz, de sem az utazásra, sem az időpontkérésre nincs pénzünk. De ha nem megyek, akkor meg elveszik a nyugdíjamat. Akkor pedig még ennyi jövedelmünk sem lesz.

Tisztelettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Lassan vége a nyárnak. Ma ment volna a fiunk az új iskolával a gólya táborba, de mivel sikerült négy órásba elmennem dolgozni, így a bejárásra elment a tábor ára. Szerencsére megértette, hogy most a munkahely fontosabb, pedig a szívem szakad meg, amikor valahová szeretnének elmenni, vagy valami apróságot szeretnének, és azt kell mondanom, hogy most nincs rá lehetőség. De azért valami jó is történt a héten, az egyik ismerősünk hozott egy pulykát, amit megpucolva és szétporciózva eltettünk a fagyasztóba. Kb. 10 kg-os, így egy darabig van húsunk. Két nagyon jó baráti házaspár pedig egy újabb lángos és kenyérsütő versenyre vitt el, ahol pedig elég jó helyezéseket értünk el, itt is liszttel jutalmazták a teljesítményünket, így süthetünk finom süteményeket. A társaság is jó volt, a programok is kiválóak. Szerencsére nagyon jó barátokra találtunk, akikre nagyon sok mindenben számíthatunk.

Üdvözlettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt héten nem tudtam írni, mert a nagycsaládos egyesület nyert egy pályázatot a gyerekek nyaraltatására, és a két gyerekkel táborban voltunk. A férjem pedig munka után járt. A tábor nagyon jó volt, minimális önrészt kellett az étkezési költségbe befizetni, 1500 Ft/fő, a szállás díjat pedig a pályázati pénzből fizette az egyesület. Ennyiből nem készítettem volna itthon ételt. Már lassan vége a nyárnak, a gyerekek már készülődnek az iskolakezdésre. Igaz nem olyan nagy lelkesedéssel, de már várják a találkozást a barátokkal, a fiam pedig az új osztálytársakkal. Már megvettük az iskolakezdéshez szükséges minimális felszereléseket, de majd első nap mondják meg, hogy mire van még szükség. Remélem már nem sok minden kell, mert szeptemberben már minden drágább.

Köszönet a támogatásért és segítségért!

Tisztelettel:

Márton Zoltánné