Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Szerencsére ma megérkezett a családi pótlék, mert már kiürült a kassza. A héten megjön a támogatás is az alapítványtól, így a bevásárlást is meg tudjuk oldani. Sok minden történt velünk mostanában. Voltunk egy cipó és lángos sütő versenyen, ahol elég szép eredményt értünk el, több második és egy harmadik helyet is elhoztunk. Ezzel együtt a díjazás sem volt kicsi, mert 20-100 kg liszt járt a helyezésekkel. Saját készítésű kemencével indultunk a versenyen. Az a hétvége nagyon jó volt. Együtt voltunk a barátainkkal és nem kellett azzal foglalkozni, hogy holnap mi lesz. A gyerekek élvezik a nyarat, mi meg azt, hogy Ők jól érzik magukat. Nyaralni úgy sem tudjuk vinni őket, így legalább a nyaruk sem lesz olyan rossz.

Tisztelettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Újabb hét van a hátunk mögött. Az idő jó, a nyár elég jól telik. Az egyesületen belül barátokra találtunk. Sokat vagyunk együtt, akár egy kis beszélgetésre, akár egy nagyobb programra. Nagyon jó ez a kis baráti társaság, így rövid időre el tudjuk felejteni a mindennapi problémákat. Már érezzük, hogy hónap vége felé járunk, mert meg kell gondolni milyen étel kerüljön az asztalra. Ilyenkor számolom a napokat, hogy mennyi idő van még a hónapból.

Üdvözlettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is eltelt, a gyerekek élvezik a nyarat, mi meg annyira nem a nagyon meleget. A hát elején még a vastag pulóver is kellett, a hétvégén meg már ájult el az ember olyan forróság lett. De most van itt az ideje, télen nem lesz ilyen meleg (sajnos, már most gondolkodunk rajta, hogy mivel fogunk fűteni). A hónap első hete nagyon jó, mert ilyenkor kapjuk meg az alapítványtól a pénzt, ilyenkor vesszük meg az élelmiszereket, amire szükség van. Nagyon nehezen jönnénk ki ebből a kis pénzből, amit kapunk. Hálásak vagyunk az alapítványnak, hogy részt vehetünk a programban.

Üdvözlettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is eltelt. A fiunkkal elmentünk a leendő iskolájába beiratkozni. Majdnem 10.000 Ft volt, amikre szüksége lesz az iskolakezdéshez. Az egyenpóló, nyakkendő, diákönkormányzat fenntartási költség, osztálypénztár, biztosítás. És még nincs benne a füzetek, könyvek, és még kitudja mit kell venni. Amúgy nem sok minden történt, a gyerekek élvezik a nyarat, mi meg csináljuk a dolgunkat. Ház körüli munkák, meg a napi dolgok, főzés, mosás, takarítás. Várjuk a jó időt, reméljük fog még sütni a nap a nyáron.

Üdvözlettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elmúlt egy hét. Letudtuk a ballagást. Most alig várjuk, hogy hétfő legyen, mert akkor kapjuk a családi pótlékot. Menni kell beiratkozni az új iskolába a fiunkkal. A héten már nem tudom, hogy lesz-e mindennap mit főzni. Most annyi elfoglaltságunk van, hogy aratás lesz az egyesületben, és segítőnek vagyunk felkérve. Pénteken készítjük a kemencében a másnapi ételeket (kenyér, bukta, kenyérlángos és töltött káposzta). Így már pénteken és szombaton legalább nem kell azon gondolkodnunk, hogy mit eszünk. A gyerekek voltak egy kicsit kikapcsolódni, két-három napot rokonoknál, barátoknál töltöttek. Ez volt a nyaralás, valószínű, hogy nagyobb nem is lesz. Egyenlőre jól érzik magukat, élvezik, hogy nem kell suliba járni. Lassan letelik a három hónap, és nem tudom, hogy mi lesz utána. Indulnak a gyerekek iskolába, meg már a tüzelőn is törjük a fejünket, hogy tudunk-e majd venni. De még az egy kicsit odébb van, most élvezzük a napsütést!

Üdvözlettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Eltelt ez a hét is. Megvolt a fiunk ballagása. Már alig várta. Előző nap elkészítettem a süteményt (keksz-gombócot, hogy ne kelljen sütni), meg a sós rudat, mert azt mindenki szereti. A hidegtálhoz sütöttünk három fajta húst, a francia salátát meg a szomszéd fiatalasszony hozta. Nagyon sokat segített a ballagás napján is, meg a barátnőm is. A barátnőm sütött zserbó szeletet, így még édesség is volt azon kívül, amit Mi készítettünk. A ballagási menüt nem is tudtuk volna megvenni, ha az Alapítvány nem támogat. A banknál ahova lassan 15 éve utaltatjuk a pénzünket, van hitelkeretünk, amit minden hónapban elhasználunk, nem tudjuk rosszabb időkre tartalékolni. Most ezt a hitelkeretet több mint negyvenezerrel visszavették, ezért a fele pénzünkhöz hozzá sem jutottunk.

Délután még előkészítettem mindenkinek a ruháit másnapra, még szerencse, hogy nem nőtték ki, mert nem lett volna rávaló, hogy újat vegyünk. A ballagás napja kicsit kapkodva indult, de szerencsére minden elkészült és időben oda értünk. Nagyon szép műsort adtak a gyerekek, de a lányunk ballagása is szép volt tavaly. A műsor után hazamentünk, kiraktuk a hidegtálat és mindenki jóízűen megebédelt. A fiunk még meglepinek kapott egy tortát, amit Én sütöttem Neki. Ebéd után desszertnek még szétosztottuk. Nagyon jól éreztük magunkat, kis baráti társaságban. Anyukám, és az öcsém a családjával nem tudott eljönni, mert messze laknak, tőlük egy hátizsákot kapott. A húgom a családjával sem jött el, mert Nekik is ballagott a fiuk. Tőlük nem ajándékot kapott, hanem pénzt. Apu tudott csak eljönni. A férjem szülei nem élnek, így csak a testvére jött el a feleségével. Tőlük egy illatszer csomagot kapott meg pénzt. Így legalább lesz miből egy pár ruhát vennie az iskolakezdésre. Jött még egy baráti pár, és nagyon sok cipőt meg ruhát kaptunk Tőlük. A lányunknak nagyon sok divatos felsőt, pólót, cipőt hoztak, így Neki már csak nadrágot kell majd venni. Megkapta a bizonyítványt is, elég jól sikerült. Nagyon büszkék vagyunk Rá! A férjemnek még mindig nem sikerült munka, már azon gondolkodunk, hogy valahol az ország másik részén próbál keresni, hátha ott sikerül. Csak akkor ritkán látnánk. De így meg nem jutunk egyről a kettőre. Most fog indulni biztonsági őr tanfolyam, hátha sikerülne bekerülnie, és ezzel a tanfolyammal munka is csak lenne.

Még egyszer nagyon köszönjük az Alapítványnak, hogy támogatja családunkat!

Üdvözlettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten volt egy kis dolgunk. A fiunk ballag, és a bankettet most tartották. A gyerekek műsort tanultak be, a szülők meg készültek süteménnyel és italokkal. Végignéztük a műsorukat, a tanárok és szülők, aztán vendégül láttuk Őket. A külön terembe azután elvonultak "bulizni". Kicsit fárasztó volt, de legalább jó emlékekkel hagyják ott az iskolát. A lányunk most már mindenből letudta a kisérettségit, így már nyugodtan várja a bizonyítványt. A férjem még nem talált munkát. Most van rá esély, hogy a munkaügyi központon keresztül tanfolyamra indulhat, így reménykedünk benne, hogy most már talál abban a szakmában munkát. De mire elvégzi a tanfolyamot és elindul dolgozni, már tél lesz, és a fizetése elmegy a tüzelőre. De legalább már lesz miből megvenni. Én most a munkahelyen rendezvények megszervezésével vagyok megbízva. Felelős munka, mert a gyerekeket nem lehet félvállról venni. Már a jövő héten nincs iskola, így a gyerekeink már nagyon várják.

Szombatom pedig ballagás.

További szép napot kívánok és jó munkát, jó egészséget!

Tisztelettel: Varga Bálintné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A lányunknak a héten volt a kisérettségije, kisebb-nagyobb sikerrel. Két hét és a fiunknak pedig ballagás. Már nagyon várják a nyári szünetet.

A múlt hetünk egy kicsit "zűrös" volt. A helyi Nagycsaládos egyesület nem teljes jogú tagjai lettünk februárban.

Szombaton gyermeknapi sportos rendezvényt szerveztünk a gyerekeknek. Az étkezést, a vetélkedőt és az utána következő programot kellett lebonyolítani. Szerintem jól sikerült, mindenki jól érezte magát. De a szervezés egész héten lefoglalt minket.

Kitalálni, hogy a versenyen milyen állomások legyenek, előkészülni az ételekkel. De már szinte teljesen összeszokott csapatba kerültünk, így csak besegíteni kellett. Jó társaságban a munka is könnyebben megy.

Munka szempontjából annyi változás történt, hogy három hónapra hat órában fel vett az egyesület az irodába. Ennyivel tudnak segíteni, mert a Munkaügyi központ 100%-ig támogat erre az időre. A férjem még mindig nem talált munkát. Ez az anyagi bizonytalanság idegileg megviseli az embert. Ezért is jó, hogy egy jó kedélyű társaságra találtunk az egyesületben. Néha ki tudunk kapcsolódni.

Üdvözlettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az időjárás még nem akarja, hogy tényleg tavasz legyen! A héten még szinte minden nap be kellett fűteni, pláne, hogy a fiam ismét beteg lett. Hétfőn elment iskolába és estére belázasodott. A lányom pedig szerdától szintén beteg lett. Most itthon az egész család. Hétvégére meggyógyultak, így hétfőn suli.

A lányom készül a kisérettségire, sok tanulni valója van.

A fiamnak sikerült a felvételije a környezetvédelmi szakra, így már alig várja, hogy vége legyen a tanévnek és kezdhessen az új iskolában.

Tisztelettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A gyerekeknek most elég hosszúra sikerült a tavaszi szünet. A húsvét eltelt. Két baráti házaspár és egy rokonom látogatott meg minket. Amúgy nem is vettük volna észre, hogy más, mint a többi nap. Ők egy kis kikapcsolódást hoztak a mindennapos letörtségben. Majdnem sikerült elmennem dolgozni, de mire mennem kellett volna első nap, közölte a vállalkozó, hogy még sincs szüksége alkalmazottra. Pedig már azt hittem, hogy egy kicsit utolérhetjük magunkat a számlákkal. De reménykedem, hogy csak sikerül már valahol munkát találni.

A fiamnak sikerült a tavaszi szünetet meghosszabbítania. Kedd reggelre belázasodott, fájlalta mindenét. A héten még itthon lesz.

Tisztelettel:

Márton Zoltánné

 Tisztelt Gyermekétkeztetési Alapítvány!

Először is szeretném családom nevében megköszönni, hogy a „Fel a Fejjel!” program  keretében kiválasztásra kerültünk!

Nevem Márton Zoltánné, 1975-ben születtem.

********ban élünk, ez egy kb. 3500 fős *************i nagyközség.

Ez a régió köztudottan nem tartozik a fejlettebbek közé, munkahely hiányában nagyon nehéz a megélhetés.

Mi egy két gyermekes család vagyunk, férjemmel 16 éve élünk házasságban.

Lányunk Tímea 15 éves,jelenleg egy szakközépiskolában tanul informatikai szakon 9. osztályos.

Fiunk Attila 14 éves, most 8. osztályos, sikeresen felvételizett a ******* ******** Gimnáziumba, ahol környezetvédelmi szakon fog továbbtanulni.

Egy 45 négyzetméteres házban élünk, amely egy szoba, konyha és étkező részből áll.

Kertes ház, de sajnos a kertet nem tudjuk használni, mivel a telek mellett lévő patak rendszeresen elönti, vagy pedig a belvíz okoz gondokat.

Ezzel attól a lehetőségtől is elesünk, hogy legalább a család zöldségigényét egy kis időre megoldjuk.

Férjem egy 2000-ben bekövetkezett baleset, majd műtét után le lett százalékolva.

Először 67%-ra, majd későbbi felülvizsgálat után 50%-os egészségkárosodást állapítottak meg nála.

Mivel nehézkes ill. korlátolt a mozgása (a lába miatt), munkát nem igazán kap, így csak 27000 Ft jövedelme van.

2004-ben sikerült egy megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztató cégnél elhelyezkednie, ahol 2010. júliusig volt alkalmazásban. Sajnos az utolsó évben már fizetési gondokkal küzdött a cég, így a munkabéreket is rendszertelenül kapták. Az utolsó három havit már meg sem kapta, ezzel az összeggel a mai napig tartozik a volt cége (amely azóta felszámolás alatt van). Ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy anyagilag nehéz helyzetbe kerültünk.

Nekem sajnos 2004-ben daganatos betegséget állapítottak meg, ami műtéthez vezetett, majd sugárkezelések következtek.

Állapotom valamelyest javult, de fizikailag sajnos nagyon megviselt, és a mai napig gyengébb vagyok. Azóta is rendszeres orvosi ellenőrzésekre kell járnom, amely eléggé megterhelő anyagilag és fizikálisan is. A szükséges gyógyszerek beszerzése is gondokat okoz, mivel a többsége nem közgyógy lista alá esik, így saját magamnak kell finanszírozni.

Jelenleg rehabilitációs járadékban részesülök, melynek összege 40600 Ft.

Az elmúlt években hosszabb-rövidebb ideig részmunkaidőben tudtam dolgozni, de tavaly Júniustól már nem sikerült munkát találnom. Így a családi pótlék (29600 Ft) és a kettőnk jövedelme nem éri el a 100000 Ft-ot sem.

Ezt az összeget kell beosztanunk, amiből fizetni kell a rezsit, a gyermekek iskoláztatását és a mindennapi étkezést.

Télen még ehhez jön a tüzelő, amit csak havonta apródonként tudunk megvenni és bizony nagyon takarékosan kell beosztani. Bizony az elmúlt télen volt olyan időszak, amikor nem volt melegebb a lakásban, mint 15 fok, spóroltunk, hogy jusson másnapra is tüzelő. Ezek után ruhákra és egyéb dolgok megvásárlására csak igen ritkán gondolhatunk. Pedig gyermekeink már a kamaszkorban vannak és lennének igényeik.

Sajnos a férjem szülei már nem élnek, és az én családomra sem számíthatunk, ők is a mindennapi megélhetésért küzdenek. Így saját magunkra vagyunk utalva. Ezért is okozott nagy örömöt, amikor megtudtuk, hogy bekerültünk ebbe a programba. Remélhetőleg ez által kissé könnyebbé válik az életünk, legalább a szükséges élelmiszerek javát meg tudjuk vásárolni. Ebben a reményben még egyszer szeretném köszönetem kifejezni magam és családom nevében!

Tisztelettel: Márton Zoltánné