Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Eltelt ez a hét is. Megvolt a fiunk ballagása. Már alig várta. Előző nap elkészítettem a süteményt (keksz-gombócot, hogy ne kelljen sütni), meg a sós rudat, mert azt mindenki szereti. A hidegtálhoz sütöttünk három fajta húst, a francia salátát meg a szomszéd fiatalasszony hozta. Nagyon sokat segített a ballagás napján is, meg a barátnőm is. A barátnőm sütött zserbó szeletet, így még édesség is volt azon kívül, amit Mi készítettünk. A ballagási menüt nem is tudtuk volna megvenni, ha az Alapítvány nem támogat. A banknál ahova lassan 15 éve utaltatjuk a pénzünket, van hitelkeretünk, amit minden hónapban elhasználunk, nem tudjuk rosszabb időkre tartalékolni. Most ezt a hitelkeretet több mint negyvenezerrel visszavették, ezért a fele pénzünkhöz hozzá sem jutottunk.
Délután még előkészítettem mindenkinek a ruháit másnapra, még szerencse, hogy nem nőtték ki, mert nem lett volna rávaló, hogy újat vegyünk. A ballagás napja kicsit kapkodva indult, de szerencsére minden elkészült és időben oda értünk. Nagyon szép műsort adtak a gyerekek, de a lányunk ballagása is szép volt tavaly. A műsor után hazamentünk, kiraktuk a hidegtálat és mindenki jóízűen megebédelt. A fiunk még meglepinek kapott egy tortát, amit Én sütöttem Neki. Ebéd után desszertnek még szétosztottuk. Nagyon jól éreztük magunkat, kis baráti társaságban. Anyukám, és az öcsém a családjával nem tudott eljönni, mert messze laknak, tőlük egy hátizsákot kapott. A húgom a családjával sem jött el, mert Nekik is ballagott a fiuk. Tőlük nem ajándékot kapott, hanem pénzt. Apu tudott csak eljönni. A férjem szülei nem élnek, így csak a testvére jött el a feleségével. Tőlük egy illatszer csomagot kapott meg pénzt. Így legalább lesz miből egy pár ruhát vennie az iskolakezdésre. Jött még egy baráti pár, és nagyon sok cipőt meg ruhát kaptunk Tőlük. A lányunknak nagyon sok divatos felsőt, pólót, cipőt hoztak, így Neki már csak nadrágot kell majd venni. Megkapta a bizonyítványt is, elég jól sikerült. Nagyon büszkék vagyunk Rá! A férjemnek még mindig nem sikerült munka, már azon gondolkodunk, hogy valahol az ország másik részén próbál keresni, hátha ott sikerül. Csak akkor ritkán látnánk. De így meg nem jutunk egyről a kettőre. Most fog indulni biztonsági őr tanfolyam, hátha sikerülne bekerülnie, és ezzel a tanfolyammal munka is csak lenne.
Még egyszer nagyon köszönjük az Alapítványnak, hogy támogatja családunkat!
Üdvözlettel:
Márton Zoltánné
