Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten elég rossz időjárás volt. Végre esett az eső, aminek nagyon örültünk. Rengeteg borsónk lett, nagyon finom borsó levest készítettünk a jó gyenge borsóból és végre már leveszöldséget kell vennem. Cseresznye is szépen van apukáméknál, lassan készülünk berakni minél többet, hogy télen legyen bőven! A gyerekek már nehezen kelnek reggel, alig várják, hogy végre szünet legyen. Vandámban kullancs volt, a nyakán, most idegeskedem is, nehogy baja legyen, de úgy látom, szépen múlik a piros folt. Virág letudta a kirándulást, el is fáradt nagyon. Vikit viszi az osztályfőnök bográcsolni, de a rossz idő miatt eltolódott a  jövő hétre. Péter dolgozik minden nap, spórolunk, mert a pincénk nagyon rossz állapotba van, most sódert kell vennünk, meg cementet és megcsináltatni, mert ott van keresztül bevezetve a víz, és a konyhánk pedig fölötte van, nehogy beszakadjon. Próbálunk félretenni, ami nagyon nehéz, így a támogatásból próbálunk több mindent venni, ami nagyon jó. Hálásak vagyunk érte!

Üdvözlettel:

Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Eltelt egy újabb hét. A nagylányok sokat tanulnak, hogy ne csússzon be nekik hármas jegy a bizonyítványba. Viktóriának tánc vizsgája volt, nagyon ügyes volt, sajnos csak a próbát láttam, meg is szóltak érte, hogy nem mentem el, de nem érzem magam jól közösségben. Virág kirándulásra készül holnapután. Menne már, teljes lázban ég. Vandának évzáró volt az oviban, csodaszép volt , ide elmentem, mert ez helyben volt. Tudtam pár nap menni kapálni kukoricát, örültem egy kis plusz pénznek, de örömöm elmúlt mikor betoppant a kéményseprő az ez évi díjért, így hát kerestem is meg nem is. Vandát megajándékozták a szomszédok egy régi BMX biciklivel, teljes a boldogsága. Péter szépen rendbe tette neki, olyan mintha új lenne! Hónap vége van, így mindenből kifogytunk, olyasmit főzünk, amibe itthon megtalálom a hozzávalókat, hogy ne kelljen boltba menni, csak a legszükségesebbért. Üdvözlök mindenkit, a legjobbakat kívánom az Alapítvány és a támogatottak számára! Tisztelettel: Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Újra eltelt egy hét, ami eseményekben gazdag volt a gyerekek számára. Szerdán kihívás napja volt, egész nap programok, feladatok voltak az iskolában. Viki osztálya lett a legsportosabb osztály. Traktorhúzástól kezdve mindenféle feladatok voltak. El is voltak fáradva nagyon.

Én a kerti munkákat csináltam, nagyon szép lett a kert, semmi gaz nincs benne, csak száraz, de amit lehet, azt locsolgatjuk .Apja minden nap dolgozik, de Vasárnap gyereknap volt a sportpályán, itthon volt Ő is egész nap. Együtt voltunk, délelőtt kifőztünk és együtt mentünk le délután. A gyerekeknek nagy élmény volt , hogy az önkormányzat megoldotta a szórakoztatást. Nagy körhinta, nagy csúszda, kisvasút állt a gyerekek rendelkezésére. Nagyon élvezték minden percét a napnak. Virág és Vanda szinte egész nap vasutaztak, és nagyon örültem neki, hogy nem követelőztek, hisz rengeteg bazáros volt. 500 Ft volt a megengedett keret sajnos nekik, kis aranyos pénztárcát választott a két kicsi, a nagylány pedig hajba való szettet, és kaptak egy-egy gömb fagylaltot is. Vanda repetát is kapott, szerepelt az óvodás csoportjával, és óvó néni is megjutalmazta egy fagyival őket. Az iskola pedig, az önkormányzattal közösen ingyen lángost és ivólevet osztott nekik. Most már csak a tanulásra fogunk koncentrálni, hogy jó jegyekkel zárják az évet, és lassan lezajlanak a kirándulások is. Kívánok az  Alapítványnak és minden családnak szép napokat! Köszönjük, hogy részesei lehetünk e programnak.

Tisztelettel: Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Rohannak a napok. Szomorúak voltunk, mert minden lefagyott erre, nagyon minimális almaszedés lesz, de remélem engem majd hívnak. Gyümölcsfáink is tönkre mentek sajnos. Viki lányomat szemészeti vizsgálatra vittük, a jobb szeme sokat romlott, ezért erősebb lencsére van szüksége, amit be is adtunk csináltatni. Sajnos egy darab lencse is 6000 Ft de ezt muszáj megoldani, ha nem hordja sokat fáj a feje. Itt vannak az év végi kirándulások, és csak kapkodjuk apjával a fejünket mi tévők legyünk, nem tudjuk. Levásárolgattuk a támogatást, amiért nem tud elég hálás lenni a családunk. Volt egy nagyobb és több kisebb vásárlás is, minden nap kétfélét főzök, mert egy nem elég hatunknak. Szépen kikeltek a vetemények, lassan kezdjük kapálgatni, de eső még mindig nem esett egy szem sem, rettenetes a szárazság. Amit tudunk, meglocsolgatunk, de ez csak a nagyobb vízdíjat vonja maga után. Virág elmehet kirándulni, mert mi rendesen havi szinten fizettük az osztálypénzt, így abból fedezik nekik a busz és a belépő költségét. **********ra mennek a kerámia-múzeumba a kis költőpénzét pedig *******-i mama vállalta. A nagylánynak még megoldódik remélem, hátha lesz neki közelebbi kirándulás, ami csak egynapos. Többnaposra nem is engednénk, meg iszonyú drága is  Ha most nem tud menni, akkor a keresztszülei kitalálnak neki valamit tavaly is magukhoz vitték el *******-be. A kicsi Vanda még nem, szívesen mozdul ki itthonról még a mamánál sem akar aludni! Én pedig sehova nem vágyom, csak napszám lenne, hogy menni tudjak. A páromat alig látjuk, csak aludni jár haza, de remélem, most vasárnap már szabad lesz, és itthon lehet velünk! 

Írhatnék még sok mindent, hirtelen ennyi jutott eszembe! Kívánok mindenkinek szép napot, hetet, minden család és az Alapítvány számára.

Tisztelettel: Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Véget ért a tavaszi szünet. A középső gyerek sajnos itthon volt pár nap, nagyon beteg volt, megint fulladt  és csúnyán köhögött, de már jobban van. Hétfő este volt az iskolában az anyák napi ünnepség, minden gyerek nagyon szépen szerepelt. Mikor a két nagylányom verselt és énekelt alig tudtam visszafojtani a könnyeimet, de megígértem nekik előtte, hogy nem sírok, mert akkor ők is sírnak. Elvetettük a kerteket, a miénket meg a szüleimét is a nagymamámék után maradt kertet is, amibe kukorica került, hogy tudjunk nevelni pár kis jószágot. Nagyon nehezen tudtunk venni apukámmal közösen két malacot, meg pár előnevelt csirkét, de legalább van, bár sokba kerül az etetése is. A férjem minden nap dolgozik, hála Istennek érte, hogy legalább neki van hová menni, bár szegénykémnek csupa tüske a keze, mert még a kesztyűn is átmegy. De nincs mit tenni az OTP-t időre kell törleszteni, és a számlák sem várnak. Nagylányommal most kellett visszamenni, mert Ő szemüveges és nagyon félek, nehogy megint új szemüveget írjanak neki az megint egy kész vagyon. Lassan telnek a napok, délelőtt igyekszem megcsinálni a  főzést, és a kinti munkát, délután pedig tanulunk a nagyokkal, a kicsi pedig egyedül is el tud játszani. Igyekeznek kicsit javítani, hisz lassan közeleg az év vége. Kívánok mindenkinek szép napokat. Megköszönöm az alapítvány munkáját, hogy a bajba jutott családoknak ilyen nagy segítséget tudnak nyújtani.

Isten áldja meg őket érte!

Őszinte Tisztelettel: Rinkóné Emese

Rinkóné Emese vagyok, **********-on élünk a családommal. Férjem Rinkó Péter, gyermekeink: Viktória,Virág és Vanda.

Viki 5. osztályos, jó tanuló, igazi nagylány. Nagyon szeret énekelni, már több énekversenyen is részt vett. Virág 7 éves, első osztályos. Ő is jó tanuló, csendes kislány. Vanda 5 éves, óvodás, hármójuk közül Ő a legcsendesebb, visszahúzódó.

Itthol nagyon virgonc gyerekek, de más előtt meg nem szólalnának. 5 éve élünk ebben a kis lakásban, amit a szocpol támogatásból sikerült megvenni. Még a három gyerek ********-ra született, ott anyósomnál éltünk. Nagy öröm volt, mikor elköltöztünk, mert ott a férjem testvéreinek családjával éltünk, minden szobában lakott egy család. Örültünk, hogy külön élhettünk, de anyósom az nagyon hiányzik a mai napig is. Rossz állapotú volt a lakás, így anyósom a saját házára vett föl nekünk a sógorommal jelzáloghitelt. Abból szépen rendbe raktuk, gázt beköttettük. Sajnos Svájci frank alapú a hitel, és mi sem gondoltuk akkor, hogy ez ennyit fog változni. A férjem nagyon jó ember, nem iszik, nem dohányzik. Minden nap erdőn dolgozik, nagyon nehéz munka, de más lehetőség nincsen.

Szüleim mellett lakunk, úgyhogy itt nevelem a gyerekeimet, ahol én is felnőttem. Sajnos ők sokat italoznak, bár sokkal kevesebbet, mint gyermekkoromban. Ilyenkor sok a konfliktus, de bezárom az ajtókat, lefoglalom a gyerekeket, így ők nem hallanak, nem látnak semmit. Nagyon fiatal voltam, amikor a párom kimenekített itthonról. Haragszom a szüleimre, de azért amiben tudok, segítek. Sajnos közel húsz év kellett hozzá, hogy beismerjék, hogy szükség lehet a gyerekeik támogatására. Minden este hálát adok Istennek, hogy gyermekeimnek nem úgy kell felnőni, mint nekem. Az egyik nagybátyám ide költözött hozzánk. Főzök, mosok rá, bár nagyon kevés a minimál nyugdíja, de nincs neki hová mennie, bár ez saját hibája. A másik nagybátyám viszont nagyon sokat segít rajtunk, rájuk mindenben lehet számítani. Én is elmegyek napszámba dolgozni, amikor csak tudom hagyni a gyerekeket, hogy ne legyen olyan nehéz. Nyáron kispóroljuk őszre az iskoláztatáshoz, óvodáztatáshoz valót, ősszel pedig almát szedek, és abból a napszámból próbálom a családot rendezni, hogy férjem el tudjon rakni pénzt tüzelőre. Nagy segítség, hogy a kertben meg tudjuk termelni, ami kell.

Ha mindazokat is meg kellene venni, nem is tudom, mi lenne velünk.

Kis apró jószágot is tudunk nevelni, bár nagyon drága már a táp és a takarmány.

De nagyon szeretjük a házi dolgokat. Az önkormányzat sokat segít, hogy ebédelnek minden nap a gyerekek, a tankönyvet is ingyen biztosítják. A lehetőségekhez képest segítő kezet nyújtanak. Köszönöm az Alapítvány munkáját, jóságát, minden támogatónak! Ezt a programot, hogy létrejött, remélem, egyszer tudom majd viszonozni a segítséget.

Maradok tisztelettel:

                                   Rinkóné Emese