Napló
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Itt a hónap vége, ami nálunk azt jelenti, hogy üres a hűtő. Ilyenkor kell ám észnél lenni, hogy mit is főzzek. Nem dúskálunk hónap elején és közben sem a jóban, akkor is sok a gond, de ilyenkor még nagyobb. Ma paprikás krumplit főztem, szaggattam bele egy kis nokedlit, így laktatóbb. Bence mindennap azt kérdezi, hogy Anya mikor lesz már megint husi? Tudom, nem kicsi már az én kicsi fiam, hiszen elmúlt 13 éves, de még ő nagyon szerény és naiv, így sok mindent nem ért az életből. A mai nap is reggel ötkor kezdődött, gyorsan megfőztem a rezsón, és elindítottam Bencét az iskolába, majd biciklire pattantam és elindultam ********-ra, mert most ott van pár napos kapálni és palántázni való. Ez a hosszú biciklizés nem valami jó a csomómnak, de kell a pénz, a buszra pedig nincsen, és így nem vagyok időhöz kötve. Nagyon örülök ennek a munkának is, hiába nehéz, mert legalább van egy kis pénz. Olyan jó érzés, amikor délután kezembe adják a 2000 Ft-ot, és boldogan viszem, hogy Bencének valamit vegyek érte. Akihez járok ide takarítani, azok ajánlottak a vállalkozónál, mert itt helyben is találna jelentkezőt, hiszen itt rengeteg a munkanélküli, és aki nem akar éhen halni az bizony kapaszkodik minden lehetőségbe. Bizony nem könnyű a 27 fokban kapálni és teljesíteni kell, mert ha nem teljesítesz, akkor holnap nem kellesz, ezért kell az embernek megbecsülni magát.
Most ebédszünet van, így írok én is. Két zsíros kenyeret hoztam hagymaszárral (már van a kertben). Az egyiket megettem a másikat majd később eszem meg. Így van időm írni, mert a többiek még cigiznek is, én nem. Hétvégén mehetek mindkét nap takarítani, és remélem még itt is lesz munka, mert én szívesen vállalok mindent, csak pénz legyen. Csak Bencének mondom, hogy ne mondja senkinek, hogy kapálni járok, nehogy kinevessék érte. Hiszen én csak jót akarok, hogy neki több legyen. Van elég adósságunk, legalább ezzel enyhítsek a gondokon, amikor van rá alkalom és remélem az idő is kitart. Hétvégén, ha takarítok, akkor jönni szokott velem. Szereti a tanár házaspár is, ahová járok, hiszen olyan jó, szerény gyerek. Ő nem vesz el semmit, leül, ha kérdezik, akkor válaszol csak, ha megkínálják szégyenlős, ha én mondom neki, akkor fogadja el az ennivalót, vagy kólát, amivel megkínálják. Már vagy jó hete szintén egy szombaton voltunk takarítani, akkor is megkínálta Marika néni pulykamellel, de Ő nem vette el, így elcsomagolta neki, és hazavittük. Otthon jóízűen megette, és azóta is mindig azt emlegeti: Anya, de finom volt az a husi, amit Marika néni adott, te mikor csinálsz nekem olyat? Most, ha megjön a támogatás, megígérem, veszek neki, hiszen ő még sose evett olyat azelőtt.
Bizony, az ilyen szegény gyereknek sok minden újdonság, ami finom, hiszen Ő a krumplin, babon, tojáson kívül nem ismer mást. És nagyon köszönöm Önöknek, hogy Ő is megtudja, mi a jó. Hiszen mindig azt mondom, hogy a gyomromba nem lát bele senki.
Minden jót, jó egészséget mindenkinek!
Tisztelettel:
Szécsiné Fehér Erika
